15. fejezet: Ne, ne Niall, csak Duffy-t ne!

 

 

- Úristen, de aranyosak! – kiáltottam fel és sietve a kis apróságok felé indultam, ott hagyva a fiúkat.

Larry Stylinson-t (Harry-t és Louis-t) otthon hagyva Liam-el, Niall-el és Zayn-el bevásárolni mentünk, s épp egy tér szélénél sétáltunk 3(!) security társaságában. Áhh, kicsit se voltunk feltűnőek. Bár inkább ez, mint hogy a fiúknak bajuk essen.

Hirtelen kirohanásomnak az oka pedig, hogy megláttam egy nénit egy kis asztalka mögött, ami előtt eladó kiscsibék és kiskacsák voltak. Ezt nem bünteti a törvény, hogy csak így kipakoljon? Mindegy is.

A fiúk azonnal utánam jöttek. Az egyik pipit gyügyüzgettem (szegény remegve félt tőlem), amikor odaértek ők is.

- Nézzétek, mennyi kis nugget! – szólalt meg izgatottan a nagyokos Niall és fülig érő szájjal mutogatott. Ezt persze a másik két okostojás is viccesnek találta.

- Ne nevezd így őket! – szóltam sértődötten a szöszkére, de mind tovább röhögtek. Haha!

Olyan aranyos volt mind és úúú… kiskacsa! Kiszúrtam a sokaságból egy szimpit és a kiscsibét azonnal le is cseréltem kiszemeltemre.

- Nekem kell egy. – jelentettem ki. Igen, erősen szükségét éreztem  egy kis totyogó kacsa beszerzésére. – Úúúúgy akarom. – néztem a körülöttem ácsorgó hármasra.

- Minek? Niall úgy is vacsorát csinálna belőle. – válaszolt röhögve a saját kis viccén Zayn, majd Liam-el öklöztek egyet és jobban nevetni kezdtek. Aztán arról diskuráltak, hogy ez mekkora poén volt. Nem, nem volt az.

- De az udvaron lenne és, és gondoznám. – kezdtem bele meggyőző beszédbe, de gyorsan Niall kezére kellett csapnom, mert egyre közeledtek mancsai szegény kis szárnyasok felé.

Én viszont makacsul a fejembe vettem, hogy szükségem van egy kiskacsára. Kell valami, amihez beszélhetek olyankor, amikor a fiúk épp távol vannak. Igazán türelmes és hallgatag beszélgetőtárs lenne.

Úgy gügyögtem neki, mint a nagyszülők szoktak az újszülött unokájuknak. Érdekes, hogy egy kutya vagy egyéb normálisabb háziállat láttán nem kezdek el így viselkedni, csak letudom egy „aranyos” jelzővel és egy buksisimivel.

A fiúk láthatták rajtam a nagy elszántságot, mert Zayn elém lépett és óvatosan visszatette a kis sárga csodát.

- Neee! Most Duffy elvegyül a többiek közt. – nyafogtam.

- Duffy? – nézett rám hülyén Liam.

- Igen. Ez lesz a neve. – jelentettem ki büszkén.

- Anyukám mindig azt mondta, ne játszunk az étellel. – jegyezte meg Niall elgondolkozva, mire szúrós pillantással illettem megszólalása miatt és rá jött, ezt nem kellett volna.

- Nessie, úgy sem lenne nálunk biztonságban, gyere! – beszélt hozzám Zayn, mint egy kisgyerekhez. Oké, úgy is viselkedtem. Még magamnak sem akartam bevallani, de Zayn-nek igaza volt. A fiúk mellett még nekem is vigyáznom kell magamra és rájuk. Egy ilyen apróság nem bírná ki. Lehet, hogy még egy héten belül felfordulna, vagy csak elmenekülne egy jobb élet reményében. Meg is érteném.

Magamtól tutira nem mozdultam volna, de Liam a hátára kapott és rohanni kezdett velem, nyomában a többiekkel.

- Kösz Paul, hogy megvédtél. – puffogtam a kocsinál.

- A fiúk épsége az első, de amúgy sem voltál veszélyben.

Hogy milyen kedves ez a Paul… Biztos a fiúk lefizették velem szemben.

A kocsiban is csendben ültem magam előtt keresztbetett karral, összevont szemöldökkel és csücsörített szájjal. Igen, határozottan úgy durcáztam, mint egy ovis kislány, aki nem kapta meg a kinézett barbie-t. Hiába duzzogtam, Duffy már nem lesz az enyém, és amúgy is igaza volt Zayn-nek és Liam-nek.

Később persze már visszavettem a duzzogásból, de azért nem vittem túlzásba. Akkor hol maradt volna a becsületem?

- Valaki átment a kedvenc pár cipődön? – tette fel a kérdést Hazza, mikor hazaértünk.

-  Nem, csak a Duffy-val való közös jövőmön. – mondtam, majd a konyhába vetettem magam, hogy a főzőcskézéssel lekössem magam.

A végeredménnyel nagyon elégedett voltam. Tejszínes zöldségleves, rántott karfiol, rántott brokkoli és fasírt krumplival, desszertnek pedig egy hatalmas adag brownie. És mind ezt másfél óra alatt. Hű!

- Mi lesz a vacsi? – érdeklődött a vállam fellett Liam. – Csak nem nugetts?

Azonnal vettem a célzást. Ő megindult a tányérékért, de én hozzávágtam egy tojást a kezemnél lévő tartóból. Mivel Niall is viccesnek tartotta a Liam által elsütött „poént”, így ő se úszta meg. Liam-et pont a tarkójánál találtam el, s látszott az arcán a nagy meglepődöttség. Niall számított rá, s a kezeivel próbálta magát védeni, de mind hiába. Őt az egyik vállánál találtam el. Pedig sosem voltam valami jó dobó. Egészen büszke voltam magamra.

- Nyugi királylány! Békével jöttünk. – tartotta maga elé a kezeit Harry védekezőül.

- Mi van itt gyerekek, háború? – lépett be Louis is Zayn társaságában.

- Mi lenne? A poénos fiúknak takarítani volt kedvük. De minél hamarabb, mert tálalnám a vacsit. – szóltam vigyorogva a két tojásban úszó jómadárra. Ez a dobálósdi feldobta a kedvem.

Másnap délután volt, s én egyedül szórakoztam a nappaliban a Blue Mountain State újabb idióta részén röhögve.

- Zaynie, mi újság? – fordultam vigyorogva a mellém letelepült Bradford rosszfiúja felé.

- Semmi olyan, ami említésre méltó lenne. Hoztam neked valamit. – tért a lényegre.

- Valóban?

- Ahha. – majd a kockás inge alól kihúzott egy sárga plüsskacsát.

- Ezt tényleg nekem vetted? – néztem rá hihetetlenkedve. Túlontúl figyelmes. Úgy érzem, a hisztim után meg sem érdemlem.

- Igen. Látod, még etetni se kell, és nem kell az udvarra száműznöd. Ja, és szobatiszta.

- Köszönöm! – kiáltottam fel, majd a nyakába vetettem magam.

Még mindig nem értem, hogy érdemeltem ki 5 ilyen nagyszerű barátot. Én vagyok a legszerencsésebb lány és nem azért, mert a One Direction-t barátomként tudhatom, hanem, mert 5 csodálatos fiút tudhatok barátomként. Még sosem voltak fiú barátaim, de meg kell mondjam, hihetetlen érzés.

Zayn úgy döntött, marad és nézi velem a BMS-t. Jól döntött.

- Ő meg ki? – mutatott az ölemben lévő plüssre Louis. Csíkospólós barátomat követték a többiek is, majd kényelembe helyezték magukat.

- Duffy. Zayn-től kaptam. – vigyorogtam, mint a tejbetök.

- Jajj fiam, hát nem tudtad, hogy nem így kell udvarolni? – tette fel Zayn-nek a kérdést Louis viccesen elmélyített hangon. – A lányoknak virág kell és csoki.

- Látod, hogy neki ez jobban bejön. – villantott széles vigyort Zayn Lou felé.

- Végül csak lett egy kacsád. – mosolyodott el Liam a fotelban terpeszkedve.

- Igen. Nem kaphattam élő kiskacsát, mert Niall miatt veszélyben lett volna. – tájékoztattam Lou-t és Hazzát. – Így a probléma megoldva. Ugyanis tudtommal Niall nem eszik plüsst.

- Még… - jelentette kis Lou, mire a többiek nevetni kezdtek, a szöszke pedig csak szégyenlősen megvonta a vállát. Én automatikusan jobban magamhoz öleltem a kacsát.

- Nem mehetsz Duffy közelébe. – néztem Niall-re. – Figyellek! – majd elkezdtem a „figyellek” nemzetközi jelét mutogatni. Tudjátok, két ujjacska kell hozzá és szigorú tekintet.

Ez a plüss a legféltettebb dolgaim közé sorolandó mostantól. Persze nem Niall miatt, hanem mert ez egy figyelmes és kedves ajándék volt. Azt hiszem, még közelebb kerültem ma is mind Zayn-hez, mind a banda többi tagjához, és ezért nagyon hálás vagyok.

14. fejezet: Helló-szia, te meg ki vagy?

 

 

Kifogom nyírni! Harry Styles és tettestársai sírva fognak könyörögni az életükért.

Reggel elég korán keltem (9 óra) és a szokásos reggeli futásom után nem tudtam magammal mit kezdeni, így hát a youtube-n ütöttem el az időt a reggelim társaságában. A fiúk megint valami reggeli műsorban parádéztak, így egyedül töltöttem ezt a nyugis reggelt. Legalábbis addig, amíg Hazza csatornáján meg nem láttam egy olyan videót feltöltve, aminek nem kellett volna ott lennie.

Olyan ideges lettem, fel-alá járkáltam és szitkozódtam. Éreztem, ahogy a szívverésem felgyorsul, és gyorsabban kezdem szedni a levegőt.

Nem volt joga ehhez! Vajon a többiek keze is benne van?

Hoppáré! Megjöttek. Eljött a vallatás ideje.

Alig léptek be, én azonnal letámadtam őket.

- Harry Edward Styles és kedves barátai! A nappaliba, most! – üvöltöttem köszönés helyett.

- A teljes neved? Hazza, mibe kevertél minket? – kérdezte Niall barátja vállára téve a kezét.

- Mégis hogy merészelted feltenni azt a videót? Milyen kellemes meglepetés a youtube-n viszontlátni saját magam és a barátnőimet. Mit hittél? Hogy nem fogok rájönni? Vagy hogy örömkönnyekkel teli tekintettel köszönöm meg? – járkáltam fel-alá az 5 bajkeverő előtt, Harry-hez intézve a szavaim. A várt személy helyett Lou szólalt meg.

- Valójában hárman töltöttük fel. Harry, Niall, és én.

- De már mind tudtunk róla. – szólalt meg bűnbánóan Liam, ezzel rontva a helyzeten és Zayn is szorgosan bólogatott. Ó te jó ég! Hova kerültem én?!

- Úgy sajnáljuk, hogy nem szóltunk róla. – hajtotta le a fejét a szöszke Niall, majd Harry fel állt és csak úgy megölelt.

- Ne haragudj! – kérlelt olyan aranyosan, hogy képtelenség lett volna haragudni rá. Így hagytam a fenébe a mérgem a további tombolással együtt.

- Jól van, eleget mérgelődtem, már úgy se lehet rajta változtatni. Akadt jó pár nézője a videónak. De máskor előbb kérdezzetek!

Ezek után az egész békülés egy csoportos nagyölelésben nyilvánult meg. Akár hogy is, de rájuk lehetetlen haragudni. Azok a tekintetek, azok a lebiggyesztett ajkak… Imádnivalóak

Szóval végül a videó maradt. Emlékeztető: Ne felejtsek el szólni róla a csajoknak. Az lesz még érdekes…

Estére a fiúknak nagy bulizós terveik voltak. Legalábbis a banda szingli részének. A másik része pedig egy duplarandis-filmezős estét terveztek. Mivel nem volt kedvem bulizni (ritka esetek egyike) és a mámoros állapotú fiúk után szaladgálni, na meg a duplarandit se akartam zavarni gyertyatartóként, igent mondtam Eni vacsorameghívására. Úgy is kevés időt töltök velük. Kezd is emiatt bűntudatom lenni, hiszen azért csak ők fogadtak be nagylelkűen, felelősséget vállalva irántam. Úgy gondoltam, annyit azért még megtehetek, hogy én csinálom a desszertet.

Még jó hogy időben elkezdtem készíteni a desszertet, ugyanis a drága lakótársaim keresztül húzták a számításaimat.

Drága One Direction! Hova tűnt el a somlói?? – a konyhában csak az üres tálat találtam meg. Csak annyi időre hagytam felügyelet nélkül, amíg felhívtam anyut. És az csak 6 perc volt!

Nem tudjuk. Talán egy éhes oposszum… - felelte Liam a négy társával a konyhába érve. Most komolyan ezzel akarnak beetetni?

- Egy éhes oposszum?? Valószínűleg Liam, köszönöm a segítséget. Igen kreatív voltál ma is drágám.

Most mit vihognak? Készíthetek még egy adaggal. Tök jó!

Legalább jó volt? – tettem fel a kérdést lemondóan. Persze mind nagyon heves bólogatásba kezdett. Ennyit az oposszumról.

Elküldtem őket bevásárolni, ugyanis sikeresen kifogyott a hozzávalók nagy része. Nagy vita árán sikerült eldönteniük, hogy kik menjenek. Louis-t és Liam-et küldték el, azzal a magyarázattal, hogy nekik nem kell annyit készülődniük az estére. Nekem mindegy ki megy, csak időben legyen meg minden.

Az este nagyszerűre sikeredett, és kapkodva ugyan, de a somlóival is kész lettem időben. Emlékeztető: Ne hagyjam a fiúk orra előtt a nem nekik szánt ételt.

Annyira jó volt végre rendesen beszélgetni Enivel és David-el. Már hiányoltak, bár én is őket. Folyton kérdezgették hogy vagyok, nem-e használnak ki a fiúk, jól bánnak-e velem. Megnyugtattam őket, hogy semmi gikszer, nagyon jól bánnal velem és hihetetlenül jól érzem magam. Igaz kevesebbet látom őket mostanában, még is kicsit olyan, mintha a családom lennének. Hmm… mintha 3 családom lenne.

A napom megint érdekesen kezdődött. Már kezdem megszokni, hogy a banda mellett egy szokásos reggelem sincs. De előbb az estéről.

Mikor hazaértem (1D rezidencia) a két gerlepár (nem, Kevin nem volt jelen, legalábbis információim szerint) még nagyban filmezett, így csak gyorsan intettem nekik és jóéjszakát kívántam. A további 3 lakótársaimról nem rendelkeztem információkkal.

Reggeli (igen korai) futásomról visszatérve egyenest a hűtőnek estem hideg gyümilevet keresve. Tudom, nem szabadna ilyenkor hirtelen inni, de na, lázadok.

Épp a doboz tartalmát pusztítottam, amikor egy szőke idegen nőnemű lény toppant be a konyhába. Na ez honnan került ide? Olyan velem egy idős lehetett a leányzó, max 1-2 évvel idősebb, és olyan kis butácskának tűnt. Na jó, nem gonoszkodok. Valószínűleg itt éjszakázhatott ugyanis csupán egy férfipólót és fehérneműt viselt. Nem nehéz kitalálni, miért töltötte itt az éjszakát. Elég furcsán nézhettem rá, ugyanis még jobban zavarba jött és úgy érezte, magyarázkodnia kell.

- Szia! Ööö… Harry-vel vagyok és csak inni jöttem le. – Harry… gondolhattam volna. A hűtő ajtó után nyúltam.

- Víz, almalé vagy multi? – adtam meg a választékot.

- Multi jó lesz. – jött közelebb kissé bizonytalanul. Ilyen félelmetes lennék? Elővettem egy tiszta poharat és öntöttem.

- Egyébként Bethany vagyok.- szólalt meg megtörve a kínos csendet.

- Nessie, a banda lakótársa.

Amíg a szöszi a sajátját, én a saját italomat fogyasztottam, megérkezett Zayn is egy szintén alul öltözött festetett barna társaságában, majd őket követte Niall is.

- Jó reggelt! – köszöntött vigyorogva karikás szemekkel a két fiúcska. Valakiknek hosszú éjszakájuk lehetett…

Én csak intettem egyet és folytattam addigi tevékenységemet. Futás után annyit iszok… Olyan vagyok ilyenkor, mint egy kis gőte (anyu mondja mindig).

- Na, én léptem zuhanyozni. Bethany, örülök hogy megismerhettelek. – s ezzel ott is hagytam a kis díszes társaságot. Remélem ez náluk nem túl rendszeres  dolog, mert nem akarok minden vagy minden második reggel alulöltözött idegen lányokba ütközni.

A reggelinél már csak a fiúk és szerény személyem voltunk. Persze mindenki élménybeszámolózott. A három Casanova mind lánnyal tért haza, a filmnézős romantikus este résztvevői nagyon jól érezték magukat a nyugis programon, én jót ettem és beszélgettem, stb. Megtudtam olyan dolgokat, részleteket is, amiket nem igazán akartam, de hát ez a fiúbandával való együttélés velejárója. Benne van a csomagban.

13. fejezet: Éjszakai nassolás

 

- Cher Lloyd? Ide jön? Na neee... Úristen! - jöttem én is izgalomba, mint valami ovis egy új és nagy játék hallatán. 

- Mi is. - vágta le magát mellém Harry, és tök természetesen átkarolt. Már kezdek hozzászokni. De ez nem azt jelenti, hogy hagyom is. Szóval szépen le is emeltem magamról a karját.
- És mikor is jön? - érdeklődtem.
- Valamikor délután. Itt is alszik, azt hiszem.
- Az ágyamban. - okoskodott Harry.
- Vagy az enyémben. - jelent meg Zayn is.
Ahh, pasik. Ezt az egészet csak egy szemforgatással reagáltam le. Sajnos észrevették. Sajnos a fenét!
- Nyugi, neked is jut hely az ágyunkban. - vigyorgott Zayn bárgyúan.
- Liam, ezt miért nem mondtad mielőtt ideköltöztem. - fordultam a telefonjával bíbelődő szépszemű bandatag felé.
- Mit nem mondott? - kérdezte egyszerre a két fiú.
- Azt, hogy két szájkaratéshoz fogok beköltözni. - öltöttem rájuk a nyelvemet érett 17 évesnek megfelelően.
- Szééép. - tartotta kezét egy pacsira Liam. Háhá! Szép volt bizony.
- Hééé! - méltatlankodott a másik kettő.

Találkozni fogok Cher Lloyd-al, találkozni fogok Cher Lloyd-al, találkozni fogok Che... Na jó, nyugi!
Teljes izgatottság lett úrrá rajtam. Nem akartam nagy rajongónak tűnni, de azért a vigyor ott ült az arcomon. És akkor kinyílt az ajtó.
- Hahó! - lépett be. Mint mindig, most is nagyon jól nézett ki.
Amíg én csak álltam, mint egy idióta, a fiúk mind megölelgették.
- Hopp, leesett valami. - lépett elém bambulásomat megszakítva Hazza.
- Mi? - néztem rá értetlenül.
- Az állad.
- Köcsög. - bokszoltam az idióta módjára vigyorgó Hazza karjába.
- Szia! - ölelt meg hirtelen Cher, legnagyobb meglepetésemre. - Cher vagyok. A fiúk már annyit meséltek rólad.
- Ömm... szia! - jöttem csöppet zavarba. - Nessie, és nagyon örülök, hogy megismerhetlek.
- Alig várom, hogy elmeséld, hogy bírod ezekkel az állatkert lakókkal. - hadarta izgatottan.
Olyan aranyosan és viccesen beszélt. A mimikájáról nem is beszélve.

A fiúk teljes izgatottsággal ecsetelték, hogy milyen jót fogunk medence partizni. Cher-el mi csak hallgattuk őket, majd egyszerre robbant ki belőlünk a nevetés.
- Ömm, fiúk... november van. - világosítottam fel őket, mire Cher már a hasát fogta, úgy nevetett a döbbent arcú fiúk láttán. Medence parti törölve. Végül egy pizzázós-activityzős este mellett döntöttünk.
Mivel heten voltunk, Louis vállalta a bíró és játékvezető szerepét. Szerintem, ha nem énekelne, saját tv műsora lenne hatalmas nézettséggel, de csak erős idegzetűeknek. Köszönöm, én még elég jól bírom, bár ez még csak a második napom itt hivatalosan. Vajon meddig bírom a tortúrát?
A játékra visszatérve. Cher-el és Niall-el voltam egy csapatban. A fiúk elneveztek minket "Hajrá csajok!" csapatnak. Persze azonnal ment is a vita és a vérszívás, ugyanis a szöszke csapattársunk kézzel-lábbal hadakozott és fújta, hogy ő "kikéri magának!". A másik a csapat a "Répaevő Superman-ek" nevet választotta magának. Valakiknek nagyon hosszú nyelvük van, már ha értitek mire gondolok. Sajnálatos dolog, hogy a bírónk és egyben játékvezetőnk igen befolyásolható, és mi ezen a téren elég gyatrán álltunk. Azt a sunyi mindenit...
Kárunkra a "Répaevő (Benyalós) Superman-ek" csoportja nyert, amit már-már túl látványosan  ünnepeltek. Nem tehetek róla, hogy olyan nagyszerű szavakat kaptam, mint hajkondicionáló, jégakku, vagy ami kiverte nálam a biztosítékot: műtrágya.

- Nem tudsz aludni? - baktattam oda konyhapultnál nassoló Cher-hez. 
Hajnali 1 körül mindenki nyugovóra tért. Bár Harry-t és Louis-t még be is kellett takargatni egy-egy puszi kíséretében.
Csak egy pohár üdítőért totyogtam le a pizsimben, mert arra ébredtem, hogy szomjas vagyok, de semmi iható nem volt a szobámban. Viszont leérve Cher-t találtam a konyhában. Egy Minnie egeres bőpólót és egy piros sortot viselt. Cuki.
- Nem igazán. - sóhajtott hatalmasat. - Túl sok dolog van most a fejemben.
Valóban, saját magához képest nagyon komoly volt. Eddig mindig csak úgy csillogtak a szemei és amikor csak tehette mosolygott.
- Nos, csinálok forrócsokit, föl kutatom a fiúk elől eldugott Oreo-t és tökéletes hallgatósággá válok. - bújtam félig az egyik szekrénybe, ahol az említett Oreo-m lapult.
- Hmm... csábító ajánlat, nagyon csábító. - bólogatott kissé hunyorogva. Olyan vicces volt ahogy csinálta, hogy mosolyognom kellett rajta.

Cher elmesélte, hogy azért jött a fiúkhoz, mert ők mindig eltudják terelni a figyelmét a problémáiról is. Most épp egy csúnya szakítás volt a probléma. Szinte szájtátva hallgattam az előttem teljesen megnyíló lányt. Cher Lloyd, a világhírű énekesnő, aki ugyanolyan problémákkal küzd, mint bármelyik átlagos ember. Ettől annyira közelinek és valóságosnak láttam őt.
Mesélt az X-factor előtti életéről, magáról az X-factor-ról, az új barátokról, a hihetetlen rajongókról. Először nagyon furcsa és ijesztő volt számára a sok őt követő, utánzó lány, akik mind megakarták közelebbről ismerni. Most már megtanult ezzel együtt élni, és nagyon élvezi.
Sokat kérdezett rólam és Magyarországról. Eddig még nem is hallott erről az országról (ki gondolta volna...). Meg is jegyezte, hogy egyszer el kell oda jutnia és akkor én mindent megmutathatnék neki. Kérdezett a fiúkkal való kapcsolatomról (nem, nem tetszik ÚGY egyik se, a barátaimként szeretem őket) és megismerkedésünkről. Na igen, az egy egészen vicces történet.
Olyan bensőségessé vált az egész beszélgetés, hogy az iránta való rajongásomat is elmertem mesélni. És amire mindketten rádöbbentünk: rengeteg közös van bennünk. Például a magasságunk, az ízlésünk, majdnem a korunk is, és hogy mindketten teljesen őrültek vagyunk. Ja, mindketten túl éltünk jó pár One Direction-féle fárasztást.
Csak a beszélgetés alatt két óra telt el és két zacskó chips, egy Oreo, 2-2 bögre forrócsoki és egy tál fagyasztott málna (ne kérdezzétek) tejszínhabbal fogyott el.
- Én, én annyira hálás vagyok neked. Nem terveztem ezt az egészet kiadni magamból, de így sokkal könnyebb. - hálálkodott nekem. Olyan aranyos fejet vágott az egészhez, mint egy kis ovis.
- Úgy örülök, hogy segíthettem. - álltam fel mosolyogva.
Cher is felállt, majd jó szorosan megölelt és egyik lábunkról a másikra dülöngélve ölelgettük egymást. Ilyenkor mindig úgy érzem magam mint Micimackó. Ő szokott így menni.

Reggel korán keltem (nem kell annyira meglepődni, nem javultam meg, nem önszántamból cselekedtem így). Elmentem pár kört futni majd félóra múlva haza érve a fürdőbe vetettem magam. Kivételesen hideg vízzel próbálkoztam a zuhany alatt, de olyan hirtelen csapott le rám, hogy felsikoltottam, mint valami idegbajos. A hideg zuhany egy szar dolog, de legalább fel kelti az embert. Nem javított a kedélyállapotomon, sőt, még zombibb fejet vágtam.
Mivel senki sem volt még ébren, neki álltam reggelit csinálni, majd végig jártam mindenki szobáját. A Hazza és Lou lakta szobában még hasra is estem valami hülyeségben. Szerencsémre ez még az ébresztésük előtt történt, így nem lettem nevetség tárgya. A jól bevált ébresztőmnek köszönhetően (ugrálás az ágyon) mindenki felkelt. A sok morgás és obszcén szavak használatából ítélve nem repestek az örömtől.
Zayn már nehezebb dió volt. Ugyanúgy tettem vele is, mint a többiekkel, de szimplán leszarta ügyeskedésemet és ott létemet. Felbátorodva elkezdtem még jobban ugrálni, miközben a Spongya Bob betétdalát énekeltem teli torokból. Rajtam aztán nem fogsz ki haver.
Teljesen belefeledkeztem szórakozásomba, így nagyon hirtelen érintett, mikor Zayn a csuklóm után nyúlt és lerántott magához. Megpróbáltam menekülni és elgurulni mellőle, de jobban magához húzott (neki háttal feküdtem, hátam a mellkasának döntve, karjai között) és kénytelen voltam hanyagolni az ébresztő akciómat.
- Zayn... levegő hiányban szenvedek. - nyöszörögtem karjai közt, de semmi választ nem kaptam. Gondoltam, majd elenged.
Vagy 5 perc eltelte után rá kellett jönnöm, hogy "alvótársam" bizony bealudt. Ficergésemnek köszönhetően újra ébredezni kezdett, majd hirtelen kivágódott az ajtó. Alaposan megrezzentem rá. A fiúk mellett vagy teljesen immúnis leszek ezekre a hirtelen zajokra vagy totál bekattanok és idegosztályon végzem.
Mivel háttal voltam az ajtónak és Zayn is erősen szorított, csak a hangokból ítélhettem meg látogatóm/im kilétét.
- Hohó! Mi folyik itt? - kezdte sejtelmesen Lou, majd odacsődítette a fél társaságot (Harry-t és Cher-t).
- Harry Styles csatlakozik a hancúrpartihoz. - jelentett ki Hazza, de az engem még mindig túszként tartó személy azonnal meg is állította.
- Kifelé a szobámból! Most!

Nagy nehezen elrugdostam Zayn-t a fürdőig, majd észbe kapva gyorsan magamra kaptam némi ruhát, majd lerohantam a konyhába.
-Mentem, sziasztok! - indultam volna meg, de megállítottak.
- Hova mész? - szegezte nekem a kérdést Niall teli szájjal. Ajj, egyem meg azt az aranyos kócos fejét.
- Emily-re kell vigyáznom, este jövök. - jelentettem ki, majd oda rohantam Cher-hez és alaposan megölelgettem.
- Bocsi, hogy nem maradhatok tovább. - mondtam a mosolygós leányzónak, majd nyomtam egy gyors puszit Niall pofijára.
- Én nem kapok? - tartotta a képét pusziért göndörhajú lakótársam, de rohanva odaszóltam egy "Most nem"-et.
Nagyon sajnáltam, hogy nem tölthettem több időt Cher-el, de a munka az első. És ha szerencsém van, még fogok vele találkozni.
Ha ezt a csajok meghallják...

12. fejezet: Hol is vagyok?

 

Végül nekem kellett egyezkednem anyuval, ugyanis ő nem nagyon beszél angolul, csak egy kicsit és így elég bajos lett volna a fiúk számára. És ami a legérdekesebb, anyu megengedte, hogy beköltözzek 5 számára idegen fiúhoz. Na jó, annyira azért nem volt könnyű menet, de azért csak összejött. Alig várom a húgom hisztérikus kitörését telefonon keresztül. Ő mostanság hatalmas One Direction fan lett. Azt hiszem kezd belépni a kamaszkorba a gyerek. Ajjaj!

A fiúk felpakolták az összes cuccom (elég látványosan szenvedve), de nem kevés pakolni valójuk volt a jóvoltamból.
- Nessie, hogy lehet ennyi cuccod? - kérdezte kifáradva Liam, miután lehuppant mellém a kanapéra szusszanni egyet. Lassan követték a fiúk is a példáját.
- Liam... én lány vagyok. Szerintem ez kellő magyarázat a kérdésedre.
Épp válaszolni készült, de mobilcsörgés zavarta meg.
- Igen? - szólt Louis a telefonjába. Pár "igen", "rendben", "ott leszünk" után le is tette, majd felénk fordult.
- Fiúk, fél óra múlva indulunk egy rádiós interjúra. Tudjátok, ahhoz a mindenen röhögő vöröshajú nőhöz.
- Deidra? Jaj ne már! Louis, egy viccet is elmersz sütni, és én felgyújtom az összes csíkos felsőd haver. - fenyegetőzött Niall.
- Most mér'?
- Mert a múltkor is folyton az idegtépő vihorászását kellett hallgatnunk miattad, te nagyokos. - állt Niall pártjára Zayn is (Mikor csinálta meg a haját? Nem rég még természetes állapotában volt...), és a bólogatásból ítélve Liam is.
- Ajj, készüljetek már! Amúgy meg... az utolsó kezet csókol Deidrának. - kiáltotta el magát göndörke, s fel is húzta a csíkot az emeletre sunyi módon. Dedóóó!
Kár, hogy nem vettem videóra, ahogy egymáson keresztül próbálnak feljutni az emeletre. Az egymáson keresztült szó szerint kell venni. Nagyon nem bírhatják azt a nőt.
Amint Harry elordította magát és felszaladt, mind utána eredtek. De ugyebár ez egy verseny, szóval elkezdték lökdösni egymást és furakodni. A legelöl haladó Liam-et azonnal a bokájánál fogva húzta le a földre Louis, s keresztül mászott rajta, majd egy "Nyaljatok sót! Bleee" kíséretében el is futott, hogy átvegye a második helyet. Ezután Zayn és Niall egyszerre próbálták kikerülni a lépcsőn kúszó(!) Liam-et, de a fiú gyorsan felállt és harmadikként ért fel. Zayn épp futott volna utána, már nem hiányzott neki sok, mikor a szöszke a számára legelőnyösebb dolgot tette a fiú háta mögött. Egy szép, gyors mozdulattal megszabadította Zayn-t nadrágjától, így felfedve fehér boxerbe bújtatott formás hátsóját. Az előnyhöz jutott Niall pedig hamar el is tűnt a lépcső tetején.
- Készülj a sötét bosszúmra Horan! - kiáltott a már rég eltűnt szöszi után, majd ő is távozott.
Ez után az érdekes műsor után megfogadtam magamban, hogy soha, de soha, semmilyen körülmények között nem fogok versenyre kelni a One Direction egyik tagjával se, főként nem minddel egyszerre.

A fiúk zajos távozása után (másképp nem is lehetett volna) nyugodtan kipakolhattam és berendezkedhettem. A fenti fürdőt próbáltam nem túlságosan bevenni, de így is talán sokkolni fogja a fiúkat. Ha ezt meglátják...

Este zuhanyzás után azonnal pizsibe majd ágyba bújtam, de a fiúk ragaszkodtak jóéjt puszihoz, sőt, Louis még estimesét is mondott, ami valami kalandravágyó répáról(??) szólt.
Hamar elaludtam. Annak ellenére, hogy egy idegen szobában és ágyban aludtam, teljesen nyugodtan telt az éjszakám. Az már más kérdés, hogy milyen volt a reggelem.

A reggel sokkoló volt. Először is förtelmes dudaszóra riadtam fel, ráadásul azt se tudtam hol is vagyok. Nem rég még Eninél kellett megszoknom az új szobám, az új ágyam, most meg kezdődik minden elölről.
Nem mintha nem számítottam volna ébresztésre, de úgy hittem, az első reggel megkímélnek. Hát nem tették. A második dolog, amit észleltem:
- Mi a fene... - próbáltam megszólalni reggeli rekedtségemmel. Egyszerűen nem bírtam felfogni a látottakat.
A szobát annyi lufi borította, hogy nem láttam tőlük a padlót. Sőt, még az ágyamat is színes lufik tömkelege borította be. A tettesek természetesen az ajtómban szórakoztak a reakciómon, na meg a reggeli fejemen.
- Zayn, mondd, hogy az a kamera nincs bekapcsolva! - kezdtem csendes, de vészjósló hangon.
- A kamera nincs bekapcsolva. - jelentette ki, mire a többiek még jobban vigyorogni kezdtek.
- De be van! - tiltakoztam. Ugyan miért is? Tök fölösleges.
- Be bizony. - lépett be a lufik által megszállt szobámba (a régi szobájába), majd követték a többiek is. Egyáltalán be engedtem őket? Emlékezetem szerint nem.
És akkor, ott kezdetét vette az őrület. Akkora luficsatát vívtak, hogy észre se vették, amikor kimenekültem a fürdőbe. Ami azért érdekes, mert Harry-t arrébb kellett löknöm, hogy hozzáférjek a szekrényemhez, ráadásul elméletileg hozzám jöttek. Erről ennyit.

- Cher maci! Cher maciii! - rohangált ordibálva Harry és Niall a ház alsó szintjén fel-alá.
- Ezeknek meg mi baja? - fordultam a Liam felé.
- Jön Cher. És most ennek örülnek annyira. - válaszolt tök nyugodtan, mintha ez olyan mindennapi dolog lenne, majd hirtelen hangulatváltozáson ment át, és izgatottan felém fordult (végre!) teljes testével.
- Tééényleg (nyújtotta meg a szó elejét), mondani is akartuk. Átjön az egyik jóbarátunk, Cher. Tudod, Cher Lloyd. Biztos hallottál már róla.
Hogy hallottam-e? Ne hülyéskedjen. Az iPodom legjátszottabb számok listájának elején áll a legtöbb száma.
- Cher Lloyd? Ide jön? Na neee... Úristen! - jöttem én is izgalomba, mint valami ovis egy új és nagy játék hallatán. 

11. fejezet: Alul-öltözött reggelt mindenkinek!

 

Teljesen ledöbbentünk. Ha Niall nem kapja el hátulról Zayn-t, akkor úgy hanyatt vágódott volna, mintha kötelező lenne. Szerencsére Niall nagyszerű reflexszel rendelkezik. Azonnal lefogták az erőszakos idegent, Zayn-t és amit nem értettem, hogy Harry-t miért kellett. A biztonsági őrök (ezek eddig is ekkorák voltak?) kivezették azt a verekedős bunkót a barátaival együtt, s mi is a távozás mellett döntöttünk.
Most a hátsóbejáraton távoztunk, ugyanis semmi kedvünk nem volt a kamerákba vigyorogni, főleg nem Zayn-nek. Már ott várt ránk a két autó. Úgy volt, hogy Louis, Eleanor, Denielle és én megyünk az egyikkel, a többiek pedig a másikkal, de én átkerültem a fiúkhoz, ugyanis Niall az ittasságára hivatkozva inkább távol került volna a vértől. Vér? Igen, az. Zayn alsó ajka teljesen kicsattant oldalt annak az állatnak a keze által. Megérdemelné, hogy ráeresszük a fiúk rajongóit. Na jó, azt azért mégse. Az egyenlő lenne egy kivégzéssel.
Egyszerűen szóhoz alig jutottam a történtek miatt. A szívem kissé gyorsabbra vette a tempót, a kezeim enyhén remegtek. Még nem igazán volt ilyenben részem, főleg nem úgy, hogy egy barátommal történjen ilyen. Annyira durva volt számomra.

- Mi a fene történt?! - kelt ki magából Liam a kocsiban ülve, miközben Zayn ajkához nyomtam egy tiszta zsepit (legközelebb elsősegély dobozt is beteszek a kistáskámba). Szegény fel is szisszent. A fiúk egymásra pillantgattak, hogy ki vállalja a mesélő szerepét.
- Belénk kötött az a barom. - szólalt meg végül Louis. - Vagyis Hazzába. Elhordta minden buzinak, míg végül Zayn nem tűrte tovább és bemosott neki. De mint láttátok, Zayn is gazdagodott egy öklössel.
- Hát ez... durva. Jól vagy haver? - fordult Liam megenyhült arccal az általam ápolt fiúhoz.
- Ja, csak eléggé fáj. De legalább holnapra belilul a fél képe.
- Zayn... kösz, hogy kiálltál értem. - szólalt meg hálásan göndörke. Eléggé szégyellte magát, hogy Zayn kapott miatta.
- Bármikor tesó. - öklöztek le. Személy szerint én sose értettem ezt a tesó dolgot a fiúknál. Mondjuk ők se a lányoknál a puszi-puszi-puszi dolgot, szóval kvittek vagyunk.
- Nem azért, de szuperhősnek szar lennél. Azt hagyd meg Lou-nak. - tette még hozzá vigyorogva, mire mind elnevettük magunkat, de valakinek az ajka nem nagyon örült ennek az újabb szisszenésből ítélve.

Otthon (a fiúk házában) Louis és Harry teljes beleéléssel mesélték el a történteket, s ezalatt egy zacskó jeget nyomtam a sérült kezébe (én lettem az ügyeletes nővérke ezek szerint), aki hálásan nézett rám. Én biztos nem viseltem volna ilyen hősiesen. Sőt, húztam volna a számat, mint egy ovis.
Egy órán belül a létszám lecsökkent. Liam Danielle-el távozott, Louis Eleanor-al, Niall pedig valamikor (senki se vette észre) eltávozott a szobájába csucsulni. Legalább is gondolom én, hogy a szobájába, és aludni. Szóval így maradtunk hárman a nappaliban.
- Nekem lassan mennem kell, úgy hogy hívok egy taxit.
- Maradj! Van hely és tudod, cuccot is adok. - szólt utánam Zayn, mivel már felálltam, hogy telefonálhassak.
- Fáj a szád, Niall hót másnapos lesz, sőt, még szerintem Harry is.
- Naaa, ne keresd a kifogásokat! Küldj egy sms-t Eninek és kész. - utasított Harry. Azt hiszi, hogy ő hordja a nadrágot. Hahh!
- Ha szétszednek a rajongóitok, az teljes mértékben a ti hibátok lesz. - mutogattam a két fiúra. Pedig anyukám megtanított rá, hogy nem illik mutogatni.
- Amiről nem tudnak, az nem fáj nekik. - jelentette ki bölcsen Zayn. De okos valaki.
- Na jó! Legyen. De csak azért, mert egyszerűen nem bírtok leszakadni rólam. Meg tudom érteni. Szóval, hol fogok aludni?
- Louis vagy Liam szobája? Bár én nem merészkednék be a Louis-éba, mert a végén még egyedül játszhatod el a LOST Eltűnteket. - indult meg Harry a lépcső felé, és mi meg követtük.
- Te beszélsz? A múltkor két óráig kerestük a lenémított telefonodat a ruhakupacok között. - oltotta be barátját a mögöttem haladó Zayn. Gyerekek...


Reggel Niall-t és Liam-et igen meglepte, hogy ott látnak. Nos, engem is meglepett a dolog.
- Jó reggelt királylány! Hát te? - nyomott a kezembe egy bögre teát Liam.
- Hát én... itt maradtam éjszakára. A fiúk marasztaltak. - foglaltam helyet a reggelijét (gigareggelijét) fogyasztó Niall mellett. Úúú... a tányérját látva én is teljesen megéheztem. Felborzoltam az amúgy is kócos szöszke haját, de csak mert úgy szerettem ezt csinálni. Olyan kis aranyos!
- Reggelt! - kóválygott be a konyhába Zayn félmeztelenül(!), nem zavartatva magát. Csupán egy hosszú szürke melegítőgatyát viselt. Kis híján még a teámat is kiköptem. Már épp összeszedtem magam és az elkalandozott gondolataimat, mire Harry jelent meg egy szál boxerben. Nem vagyok én hozzá szokva az ilyen reggelikhez. Nagyon nem.
- Még jó, hogy csak ennyien vagytok, mert a következő belépő személy már Ádám kosztümben jelenne meg. - mondtam ki hangosan, amit gondoltam.
- Louis még jöhet. - jelentette ki nevetve Zayn, s abban a pillanatban ajtó csapódást hallottunk és egy "Jó reggelt napsugaraim!" üvöltést.
Ezt nem hiszem el. Biztos valamelyikük megidézte, hiszen ez nem lehet véletlen. Vagy mégis? Azonnal eltakartam a szemem, mire a többiek mind kiröhögtek. Én nem találtam viccesnek. Így szórakozni egy ártalmatlan és felkészületlen lánnyal.
Hála Istennek Louis tetőtől talpig fel volt öltözve, úgy ahogy kellett. Felhajtott szárú piros nadrág, fehér-csíkos póló. A kis matróz.


Alig egy hónap múlva:
- Hogy mi? - néztem rájuk kikerekedett szemekkel.
Az eltelt egy hónap alatt nagyon sok időt töltöttem a fiúkkal.  Még egy-két interjúra, koncertre és fotózásra is magukkal cipeltek, bár nem kértem. Oké, nagyon is élveztem. Velük újra megtaláltam önmagam. Nem kell folyton azon izélnem, hogy mit gondolnak rólam az emberek, mellettük bátran elővehettem az igazi és őrült énem. Ők nem néztek ferdén rám emiatt. Ráadásul napról-napra egyre közelebb kerültem hozzájuk. Azt hiszem... igaz barátokra leltem bennük. Olyan hihetetlen ez az egész. Komolyan, ez kész őrület!
És most velük szemben ülök teljes meglepettséggel az arcomon.
- Költözz ide! - ismételte el Zayn Louis előbbi szavait. Nem vagyok süket, a felfogásommal sincs probléma tudtommal, de ez a két szó feladta a leckét. Szólalj már meg Vanessza, ne játszd az idiótát! Nagyszerű... eddig nem beszéltem fejben magamhoz.
- Költözzek ide? Ez hogy jött? És miért? - habogtam zavarodottan. Mégis sikerült eljátszanom az idiótát. Pfff...
Azt akarják, hogy költözzek hozzájuk? Az igaz, hogy jóba lettünk, de nem gondoltam, hogy ennyire. Még csak a születésnapjuk dátumát se tudom.
- Egyszerű: 1.) bírunk téged. 2.) mostanában úgyis sokat voltál itt. 3.) kell valaki, aki rendbe rakja a házat. - jelentette ki elégedetten Harry.
- Hát fiam, ez nem győzött meg. A harmadik pont kissé bibis. - válaszoltam.
- Nessie, mindannyian azt szeretnénk, ha ide költöznél. Harry-t pedig csak szimplán ignoráld. Már Louis össze is költözött vele. Na? - vette át a szót Liam. Nem hiába ő szokott a fiúk nevében is nyilatkozni.
- De nem túrhatom ki Louis a SAJÁT szobájából a SAJÁT házában. Ezt ti sem gondolhatjátok komolyan. - tártam szét karjaimat indulatosan.
- Végre összeköltözhetünk az én kis mályvacukrommal. - gügyögött Louis.
- Fúj Lou! Ez már tőled is szörnyen nyálas. - jelentette ki fintorogva az eddig csendben ülő Niall.
- Megyek, hányok egyet. - kommentálta Zayn is Lou szavait.
- Te pedig Nessie, most már családtag vagy. Ideje beköltözni! - folytatta tök természetesen Niall, s lezárva a témát eltűnt a konyhában.
- Nem költöztethettek mindenkit ide, aki egy kicsit is családtagnak számít. - ordítottam a szöszke után, de hiába, már biztos félig a hűtőben játszott kincskeresőset.
Végül is, ez egy olyan ajánlat, amit nem mindenkinek ajánlanak fel. És kérlek, ki ne költözne össze a One Direction-el? Oké, ez csak költői kérdés. Meg hát, miért ne? "Carpe diem"
- Akkor... ki merészkedik beadagolni a helyzetváltozást Eninek és anyunak? - fordultam a már párnacsatázó fiúk felé. Egy percre se lehet róluk levenni a tekintetemet?
Az ő ötletük, az ő felelősségük. Így kell átruházni a felelősséget 5 felelősségtelen jómadárra. Pipa!