Believe in the impossible

13. fejezet: Éjszakai nassolás

 

- Cher Lloyd? Ide jön? Na neee... Úristen! - jöttem én is izgalomba, mint valami ovis egy új és nagy játék hallatán. 

- Mi is. - vágta le magát mellém Harry, és tök természetesen átkarolt. Már kezdek hozzászokni. De ez nem azt jelenti, hogy hagyom is. Szóval szépen le is emeltem magamról a karját.
- És mikor is jön? - érdeklődtem.
- Valamikor délután. Itt is alszik, azt hiszem.
- Az ágyamban. - okoskodott Harry.
- Vagy az enyémben. - jelent meg Zayn is.
Ahh, pasik. Ezt az egészet csak egy szemforgatással reagáltam le. Sajnos észrevették. Sajnos a fenét!
- Nyugi, neked is jut hely az ágyunkban. - vigyorgott Zayn bárgyúan.
- Liam, ezt miért nem mondtad mielőtt ideköltöztem. - fordultam a telefonjával bíbelődő szépszemű bandatag felé.
- Mit nem mondott? - kérdezte egyszerre a két fiú.
- Azt, hogy két szájkaratéshoz fogok beköltözni. - öltöttem rájuk a nyelvemet érett 17 évesnek megfelelően.
- Szééép. - tartotta kezét egy pacsira Liam. Háhá! Szép volt bizony.
- Hééé! - méltatlankodott a másik kettő.

Találkozni fogok Cher Lloyd-al, találkozni fogok Cher Lloyd-al, találkozni fogok Che... Na jó, nyugi!
Teljes izgatottság lett úrrá rajtam. Nem akartam nagy rajongónak tűnni, de azért a vigyor ott ült az arcomon. És akkor kinyílt az ajtó.
- Hahó! - lépett be. Mint mindig, most is nagyon jól nézett ki.
Amíg én csak álltam, mint egy idióta, a fiúk mind megölelgették.
- Hopp, leesett valami. - lépett elém bambulásomat megszakítva Hazza.
- Mi? - néztem rá értetlenül.
- Az állad.
- Köcsög. - bokszoltam az idióta módjára vigyorgó Hazza karjába.
- Szia! - ölelt meg hirtelen Cher, legnagyobb meglepetésemre. - Cher vagyok. A fiúk már annyit meséltek rólad.
- Ömm... szia! - jöttem csöppet zavarba. - Nessie, és nagyon örülök, hogy megismerhetlek.
- Alig várom, hogy elmeséld, hogy bírod ezekkel az állatkert lakókkal. - hadarta izgatottan.
Olyan aranyosan és viccesen beszélt. A mimikájáról nem is beszélve.

A fiúk teljes izgatottsággal ecsetelték, hogy milyen jót fogunk medence partizni. Cher-el mi csak hallgattuk őket, majd egyszerre robbant ki belőlünk a nevetés.
- Ömm, fiúk... november van. - világosítottam fel őket, mire Cher már a hasát fogta, úgy nevetett a döbbent arcú fiúk láttán. Medence parti törölve. Végül egy pizzázós-activityzős este mellett döntöttünk.
Mivel heten voltunk, Louis vállalta a bíró és játékvezető szerepét. Szerintem, ha nem énekelne, saját tv műsora lenne hatalmas nézettséggel, de csak erős idegzetűeknek. Köszönöm, én még elég jól bírom, bár ez még csak a második napom itt hivatalosan. Vajon meddig bírom a tortúrát?
A játékra visszatérve. Cher-el és Niall-el voltam egy csapatban. A fiúk elneveztek minket "Hajrá csajok!" csapatnak. Persze azonnal ment is a vita és a vérszívás, ugyanis a szöszke csapattársunk kézzel-lábbal hadakozott és fújta, hogy ő "kikéri magának!". A másik a csapat a "Répaevő Superman-ek" nevet választotta magának. Valakiknek nagyon hosszú nyelvük van, már ha értitek mire gondolok. Sajnálatos dolog, hogy a bírónk és egyben játékvezetőnk igen befolyásolható, és mi ezen a téren elég gyatrán álltunk. Azt a sunyi mindenit...
Kárunkra a "Répaevő (Benyalós) Superman-ek" csoportja nyert, amit már-már túl látványosan  ünnepeltek. Nem tehetek róla, hogy olyan nagyszerű szavakat kaptam, mint hajkondicionáló, jégakku, vagy ami kiverte nálam a biztosítékot: műtrágya.

- Nem tudsz aludni? - baktattam oda konyhapultnál nassoló Cher-hez. 
Hajnali 1 körül mindenki nyugovóra tért. Bár Harry-t és Louis-t még be is kellett takargatni egy-egy puszi kíséretében.
Csak egy pohár üdítőért totyogtam le a pizsimben, mert arra ébredtem, hogy szomjas vagyok, de semmi iható nem volt a szobámban. Viszont leérve Cher-t találtam a konyhában. Egy Minnie egeres bőpólót és egy piros sortot viselt. Cuki.
- Nem igazán. - sóhajtott hatalmasat. - Túl sok dolog van most a fejemben.
Valóban, saját magához képest nagyon komoly volt. Eddig mindig csak úgy csillogtak a szemei és amikor csak tehette mosolygott.
- Nos, csinálok forrócsokit, föl kutatom a fiúk elől eldugott Oreo-t és tökéletes hallgatósággá válok. - bújtam félig az egyik szekrénybe, ahol az említett Oreo-m lapult.
- Hmm... csábító ajánlat, nagyon csábító. - bólogatott kissé hunyorogva. Olyan vicces volt ahogy csinálta, hogy mosolyognom kellett rajta.

Cher elmesélte, hogy azért jött a fiúkhoz, mert ők mindig eltudják terelni a figyelmét a problémáiról is. Most épp egy csúnya szakítás volt a probléma. Szinte szájtátva hallgattam az előttem teljesen megnyíló lányt. Cher Lloyd, a világhírű énekesnő, aki ugyanolyan problémákkal küzd, mint bármelyik átlagos ember. Ettől annyira közelinek és valóságosnak láttam őt.
Mesélt az X-factor előtti életéről, magáról az X-factor-ról, az új barátokról, a hihetetlen rajongókról. Először nagyon furcsa és ijesztő volt számára a sok őt követő, utánzó lány, akik mind megakarták közelebbről ismerni. Most már megtanult ezzel együtt élni, és nagyon élvezi.
Sokat kérdezett rólam és Magyarországról. Eddig még nem is hallott erről az országról (ki gondolta volna...). Meg is jegyezte, hogy egyszer el kell oda jutnia és akkor én mindent megmutathatnék neki. Kérdezett a fiúkkal való kapcsolatomról (nem, nem tetszik ÚGY egyik se, a barátaimként szeretem őket) és megismerkedésünkről. Na igen, az egy egészen vicces történet.
Olyan bensőségessé vált az egész beszélgetés, hogy az iránta való rajongásomat is elmertem mesélni. És amire mindketten rádöbbentünk: rengeteg közös van bennünk. Például a magasságunk, az ízlésünk, majdnem a korunk is, és hogy mindketten teljesen őrültek vagyunk. Ja, mindketten túl éltünk jó pár One Direction-féle fárasztást.
Csak a beszélgetés alatt két óra telt el és két zacskó chips, egy Oreo, 2-2 bögre forrócsoki és egy tál fagyasztott málna (ne kérdezzétek) tejszínhabbal fogyott el.
- Én, én annyira hálás vagyok neked. Nem terveztem ezt az egészet kiadni magamból, de így sokkal könnyebb. - hálálkodott nekem. Olyan aranyos fejet vágott az egészhez, mint egy kis ovis.
- Úgy örülök, hogy segíthettem. - álltam fel mosolyogva.
Cher is felállt, majd jó szorosan megölelt és egyik lábunkról a másikra dülöngélve ölelgettük egymást. Ilyenkor mindig úgy érzem magam mint Micimackó. Ő szokott így menni.

Reggel korán keltem (nem kell annyira meglepődni, nem javultam meg, nem önszántamból cselekedtem így). Elmentem pár kört futni majd félóra múlva haza érve a fürdőbe vetettem magam. Kivételesen hideg vízzel próbálkoztam a zuhany alatt, de olyan hirtelen csapott le rám, hogy felsikoltottam, mint valami idegbajos. A hideg zuhany egy szar dolog, de legalább fel kelti az embert. Nem javított a kedélyállapotomon, sőt, még zombibb fejet vágtam.
Mivel senki sem volt még ébren, neki álltam reggelit csinálni, majd végig jártam mindenki szobáját. A Hazza és Lou lakta szobában még hasra is estem valami hülyeségben. Szerencsémre ez még az ébresztésük előtt történt, így nem lettem nevetség tárgya. A jól bevált ébresztőmnek köszönhetően (ugrálás az ágyon) mindenki felkelt. A sok morgás és obszcén szavak használatából ítélve nem repestek az örömtől.
Zayn már nehezebb dió volt. Ugyanúgy tettem vele is, mint a többiekkel, de szimplán leszarta ügyeskedésemet és ott létemet. Felbátorodva elkezdtem még jobban ugrálni, miközben a Spongya Bob betétdalát énekeltem teli torokból. Rajtam aztán nem fogsz ki haver.
Teljesen belefeledkeztem szórakozásomba, így nagyon hirtelen érintett, mikor Zayn a csuklóm után nyúlt és lerántott magához. Megpróbáltam menekülni és elgurulni mellőle, de jobban magához húzott (neki háttal feküdtem, hátam a mellkasának döntve, karjai között) és kénytelen voltam hanyagolni az ébresztő akciómat.
- Zayn... levegő hiányban szenvedek. - nyöszörögtem karjai közt, de semmi választ nem kaptam. Gondoltam, majd elenged.
Vagy 5 perc eltelte után rá kellett jönnöm, hogy "alvótársam" bizony bealudt. Ficergésemnek köszönhetően újra ébredezni kezdett, majd hirtelen kivágódott az ajtó. Alaposan megrezzentem rá. A fiúk mellett vagy teljesen immúnis leszek ezekre a hirtelen zajokra vagy totál bekattanok és idegosztályon végzem.
Mivel háttal voltam az ajtónak és Zayn is erősen szorított, csak a hangokból ítélhettem meg látogatóm/im kilétét.
- Hohó! Mi folyik itt? - kezdte sejtelmesen Lou, majd odacsődítette a fél társaságot (Harry-t és Cher-t).
- Harry Styles csatlakozik a hancúrpartihoz. - jelentett ki Hazza, de az engem még mindig túszként tartó személy azonnal meg is állította.
- Kifelé a szobámból! Most!

Nagy nehezen elrugdostam Zayn-t a fürdőig, majd észbe kapva gyorsan magamra kaptam némi ruhát, majd lerohantam a konyhába.
-Mentem, sziasztok! - indultam volna meg, de megállítottak.
- Hova mész? - szegezte nekem a kérdést Niall teli szájjal. Ajj, egyem meg azt az aranyos kócos fejét.
- Emily-re kell vigyáznom, este jövök. - jelentettem ki, majd oda rohantam Cher-hez és alaposan megölelgettem.
- Bocsi, hogy nem maradhatok tovább. - mondtam a mosolygós leányzónak, majd nyomtam egy gyors puszit Niall pofijára.
- Én nem kapok? - tartotta a képét pusziért göndörhajú lakótársam, de rohanva odaszóltam egy "Most nem"-et.
Nagyon sajnáltam, hogy nem tölthettem több időt Cher-el, de a munka az első. És ha szerencsém van, még fogok vele találkozni.
Ha ezt a csajok meghallják...