15. fejezet: Ne, ne Niall, csak Duffy-t ne!

 

 

- Úristen, de aranyosak! – kiáltottam fel és sietve a kis apróságok felé indultam, ott hagyva a fiúkat.

Larry Stylinson-t (Harry-t és Louis-t) otthon hagyva Liam-el, Niall-el és Zayn-el bevásárolni mentünk, s épp egy tér szélénél sétáltunk 3(!) security társaságában. Áhh, kicsit se voltunk feltűnőek. Bár inkább ez, mint hogy a fiúknak bajuk essen.

Hirtelen kirohanásomnak az oka pedig, hogy megláttam egy nénit egy kis asztalka mögött, ami előtt eladó kiscsibék és kiskacsák voltak. Ezt nem bünteti a törvény, hogy csak így kipakoljon? Mindegy is.

A fiúk azonnal utánam jöttek. Az egyik pipit gyügyüzgettem (szegény remegve félt tőlem), amikor odaértek ők is.

- Nézzétek, mennyi kis nugget! – szólalt meg izgatottan a nagyokos Niall és fülig érő szájjal mutogatott. Ezt persze a másik két okostojás is viccesnek találta.

- Ne nevezd így őket! – szóltam sértődötten a szöszkére, de mind tovább röhögtek. Haha!

Olyan aranyos volt mind és úúú… kiskacsa! Kiszúrtam a sokaságból egy szimpit és a kiscsibét azonnal le is cseréltem kiszemeltemre.

- Nekem kell egy. – jelentettem ki. Igen, erősen szükségét éreztem  egy kis totyogó kacsa beszerzésére. – Úúúúgy akarom. – néztem a körülöttem ácsorgó hármasra.

- Minek? Niall úgy is vacsorát csinálna belőle. – válaszolt röhögve a saját kis viccén Zayn, majd Liam-el öklöztek egyet és jobban nevetni kezdtek. Aztán arról diskuráltak, hogy ez mekkora poén volt. Nem, nem volt az.

- De az udvaron lenne és, és gondoznám. – kezdtem bele meggyőző beszédbe, de gyorsan Niall kezére kellett csapnom, mert egyre közeledtek mancsai szegény kis szárnyasok felé.

Én viszont makacsul a fejembe vettem, hogy szükségem van egy kiskacsára. Kell valami, amihez beszélhetek olyankor, amikor a fiúk épp távol vannak. Igazán türelmes és hallgatag beszélgetőtárs lenne.

Úgy gügyögtem neki, mint a nagyszülők szoktak az újszülött unokájuknak. Érdekes, hogy egy kutya vagy egyéb normálisabb háziállat láttán nem kezdek el így viselkedni, csak letudom egy „aranyos” jelzővel és egy buksisimivel.

A fiúk láthatták rajtam a nagy elszántságot, mert Zayn elém lépett és óvatosan visszatette a kis sárga csodát.

- Neee! Most Duffy elvegyül a többiek közt. – nyafogtam.

- Duffy? – nézett rám hülyén Liam.

- Igen. Ez lesz a neve. – jelentettem ki büszkén.

- Anyukám mindig azt mondta, ne játszunk az étellel. – jegyezte meg Niall elgondolkozva, mire szúrós pillantással illettem megszólalása miatt és rá jött, ezt nem kellett volna.

- Nessie, úgy sem lenne nálunk biztonságban, gyere! – beszélt hozzám Zayn, mint egy kisgyerekhez. Oké, úgy is viselkedtem. Még magamnak sem akartam bevallani, de Zayn-nek igaza volt. A fiúk mellett még nekem is vigyáznom kell magamra és rájuk. Egy ilyen apróság nem bírná ki. Lehet, hogy még egy héten belül felfordulna, vagy csak elmenekülne egy jobb élet reményében. Meg is érteném.

Magamtól tutira nem mozdultam volna, de Liam a hátára kapott és rohanni kezdett velem, nyomában a többiekkel.

- Kösz Paul, hogy megvédtél. – puffogtam a kocsinál.

- A fiúk épsége az első, de amúgy sem voltál veszélyben.

Hogy milyen kedves ez a Paul… Biztos a fiúk lefizették velem szemben.

A kocsiban is csendben ültem magam előtt keresztbetett karral, összevont szemöldökkel és csücsörített szájjal. Igen, határozottan úgy durcáztam, mint egy ovis kislány, aki nem kapta meg a kinézett barbie-t. Hiába duzzogtam, Duffy már nem lesz az enyém, és amúgy is igaza volt Zayn-nek és Liam-nek.

Később persze már visszavettem a duzzogásból, de azért nem vittem túlzásba. Akkor hol maradt volna a becsületem?

- Valaki átment a kedvenc pár cipődön? – tette fel a kérdést Hazza, mikor hazaértünk.

-  Nem, csak a Duffy-val való közös jövőmön. – mondtam, majd a konyhába vetettem magam, hogy a főzőcskézéssel lekössem magam.

A végeredménnyel nagyon elégedett voltam. Tejszínes zöldségleves, rántott karfiol, rántott brokkoli és fasírt krumplival, desszertnek pedig egy hatalmas adag brownie. És mind ezt másfél óra alatt. Hű!

- Mi lesz a vacsi? – érdeklődött a vállam fellett Liam. – Csak nem nugetts?

Azonnal vettem a célzást. Ő megindult a tányérékért, de én hozzávágtam egy tojást a kezemnél lévő tartóból. Mivel Niall is viccesnek tartotta a Liam által elsütött „poént”, így ő se úszta meg. Liam-et pont a tarkójánál találtam el, s látszott az arcán a nagy meglepődöttség. Niall számított rá, s a kezeivel próbálta magát védeni, de mind hiába. Őt az egyik vállánál találtam el. Pedig sosem voltam valami jó dobó. Egészen büszke voltam magamra.

- Nyugi királylány! Békével jöttünk. – tartotta maga elé a kezeit Harry védekezőül.

- Mi van itt gyerekek, háború? – lépett be Louis is Zayn társaságában.

- Mi lenne? A poénos fiúknak takarítani volt kedvük. De minél hamarabb, mert tálalnám a vacsit. – szóltam vigyorogva a két tojásban úszó jómadárra. Ez a dobálósdi feldobta a kedvem.

Másnap délután volt, s én egyedül szórakoztam a nappaliban a Blue Mountain State újabb idióta részén röhögve.

- Zaynie, mi újság? – fordultam vigyorogva a mellém letelepült Bradford rosszfiúja felé.

- Semmi olyan, ami említésre méltó lenne. Hoztam neked valamit. – tért a lényegre.

- Valóban?

- Ahha. – majd a kockás inge alól kihúzott egy sárga plüsskacsát.

- Ezt tényleg nekem vetted? – néztem rá hihetetlenkedve. Túlontúl figyelmes. Úgy érzem, a hisztim után meg sem érdemlem.

- Igen. Látod, még etetni se kell, és nem kell az udvarra száműznöd. Ja, és szobatiszta.

- Köszönöm! – kiáltottam fel, majd a nyakába vetettem magam.

Még mindig nem értem, hogy érdemeltem ki 5 ilyen nagyszerű barátot. Én vagyok a legszerencsésebb lány és nem azért, mert a One Direction-t barátomként tudhatom, hanem, mert 5 csodálatos fiút tudhatok barátomként. Még sosem voltak fiú barátaim, de meg kell mondjam, hihetetlen érzés.

Zayn úgy döntött, marad és nézi velem a BMS-t. Jól döntött.

- Ő meg ki? – mutatott az ölemben lévő plüssre Louis. Csíkospólós barátomat követték a többiek is, majd kényelembe helyezték magukat.

- Duffy. Zayn-től kaptam. – vigyorogtam, mint a tejbetök.

- Jajj fiam, hát nem tudtad, hogy nem így kell udvarolni? – tette fel Zayn-nek a kérdést Louis viccesen elmélyített hangon. – A lányoknak virág kell és csoki.

- Látod, hogy neki ez jobban bejön. – villantott széles vigyort Zayn Lou felé.

- Végül csak lett egy kacsád. – mosolyodott el Liam a fotelban terpeszkedve.

- Igen. Nem kaphattam élő kiskacsát, mert Niall miatt veszélyben lett volna. – tájékoztattam Lou-t és Hazzát. – Így a probléma megoldva. Ugyanis tudtommal Niall nem eszik plüsst.

- Még… - jelentette kis Lou, mire a többiek nevetni kezdtek, a szöszke pedig csak szégyenlősen megvonta a vállát. Én automatikusan jobban magamhoz öleltem a kacsát.

- Nem mehetsz Duffy közelébe. – néztem Niall-re. – Figyellek! – majd elkezdtem a „figyellek” nemzetközi jelét mutogatni. Tudjátok, két ujjacska kell hozzá és szigorú tekintet.

Ez a plüss a legféltettebb dolgaim közé sorolandó mostantól. Persze nem Niall miatt, hanem mert ez egy figyelmes és kedves ajándék volt. Azt hiszem, még közelebb kerültem ma is mind Zayn-hez, mind a banda többi tagjához, és ezért nagyon hálás vagyok.

14. fejezet: Helló-szia, te meg ki vagy?

 

 

Kifogom nyírni! Harry Styles és tettestársai sírva fognak könyörögni az életükért.

Reggel elég korán keltem (9 óra) és a szokásos reggeli futásom után nem tudtam magammal mit kezdeni, így hát a youtube-n ütöttem el az időt a reggelim társaságában. A fiúk megint valami reggeli műsorban parádéztak, így egyedül töltöttem ezt a nyugis reggelt. Legalábbis addig, amíg Hazza csatornáján meg nem láttam egy olyan videót feltöltve, aminek nem kellett volna ott lennie.

Olyan ideges lettem, fel-alá járkáltam és szitkozódtam. Éreztem, ahogy a szívverésem felgyorsul, és gyorsabban kezdem szedni a levegőt.

Nem volt joga ehhez! Vajon a többiek keze is benne van?

Hoppáré! Megjöttek. Eljött a vallatás ideje.

Alig léptek be, én azonnal letámadtam őket.

- Harry Edward Styles és kedves barátai! A nappaliba, most! – üvöltöttem köszönés helyett.

- A teljes neved? Hazza, mibe kevertél minket? – kérdezte Niall barátja vállára téve a kezét.

- Mégis hogy merészelted feltenni azt a videót? Milyen kellemes meglepetés a youtube-n viszontlátni saját magam és a barátnőimet. Mit hittél? Hogy nem fogok rájönni? Vagy hogy örömkönnyekkel teli tekintettel köszönöm meg? – járkáltam fel-alá az 5 bajkeverő előtt, Harry-hez intézve a szavaim. A várt személy helyett Lou szólalt meg.

- Valójában hárman töltöttük fel. Harry, Niall, és én.

- De már mind tudtunk róla. – szólalt meg bűnbánóan Liam, ezzel rontva a helyzeten és Zayn is szorgosan bólogatott. Ó te jó ég! Hova kerültem én?!

- Úgy sajnáljuk, hogy nem szóltunk róla. – hajtotta le a fejét a szöszke Niall, majd Harry fel állt és csak úgy megölelt.

- Ne haragudj! – kérlelt olyan aranyosan, hogy képtelenség lett volna haragudni rá. Így hagytam a fenébe a mérgem a további tombolással együtt.

- Jól van, eleget mérgelődtem, már úgy se lehet rajta változtatni. Akadt jó pár nézője a videónak. De máskor előbb kérdezzetek!

Ezek után az egész békülés egy csoportos nagyölelésben nyilvánult meg. Akár hogy is, de rájuk lehetetlen haragudni. Azok a tekintetek, azok a lebiggyesztett ajkak… Imádnivalóak

Szóval végül a videó maradt. Emlékeztető: Ne felejtsek el szólni róla a csajoknak. Az lesz még érdekes…

Estére a fiúknak nagy bulizós terveik voltak. Legalábbis a banda szingli részének. A másik része pedig egy duplarandis-filmezős estét terveztek. Mivel nem volt kedvem bulizni (ritka esetek egyike) és a mámoros állapotú fiúk után szaladgálni, na meg a duplarandit se akartam zavarni gyertyatartóként, igent mondtam Eni vacsorameghívására. Úgy is kevés időt töltök velük. Kezd is emiatt bűntudatom lenni, hiszen azért csak ők fogadtak be nagylelkűen, felelősséget vállalva irántam. Úgy gondoltam, annyit azért még megtehetek, hogy én csinálom a desszertet.

Még jó hogy időben elkezdtem készíteni a desszertet, ugyanis a drága lakótársaim keresztül húzták a számításaimat.

Drága One Direction! Hova tűnt el a somlói?? – a konyhában csak az üres tálat találtam meg. Csak annyi időre hagytam felügyelet nélkül, amíg felhívtam anyut. És az csak 6 perc volt!

Nem tudjuk. Talán egy éhes oposszum… - felelte Liam a négy társával a konyhába érve. Most komolyan ezzel akarnak beetetni?

- Egy éhes oposszum?? Valószínűleg Liam, köszönöm a segítséget. Igen kreatív voltál ma is drágám.

Most mit vihognak? Készíthetek még egy adaggal. Tök jó!

Legalább jó volt? – tettem fel a kérdést lemondóan. Persze mind nagyon heves bólogatásba kezdett. Ennyit az oposszumról.

Elküldtem őket bevásárolni, ugyanis sikeresen kifogyott a hozzávalók nagy része. Nagy vita árán sikerült eldönteniük, hogy kik menjenek. Louis-t és Liam-et küldték el, azzal a magyarázattal, hogy nekik nem kell annyit készülődniük az estére. Nekem mindegy ki megy, csak időben legyen meg minden.

Az este nagyszerűre sikeredett, és kapkodva ugyan, de a somlóival is kész lettem időben. Emlékeztető: Ne hagyjam a fiúk orra előtt a nem nekik szánt ételt.

Annyira jó volt végre rendesen beszélgetni Enivel és David-el. Már hiányoltak, bár én is őket. Folyton kérdezgették hogy vagyok, nem-e használnak ki a fiúk, jól bánnak-e velem. Megnyugtattam őket, hogy semmi gikszer, nagyon jól bánnal velem és hihetetlenül jól érzem magam. Igaz kevesebbet látom őket mostanában, még is kicsit olyan, mintha a családom lennének. Hmm… mintha 3 családom lenne.

A napom megint érdekesen kezdődött. Már kezdem megszokni, hogy a banda mellett egy szokásos reggelem sincs. De előbb az estéről.

Mikor hazaértem (1D rezidencia) a két gerlepár (nem, Kevin nem volt jelen, legalábbis információim szerint) még nagyban filmezett, így csak gyorsan intettem nekik és jóéjszakát kívántam. A további 3 lakótársaimról nem rendelkeztem információkkal.

Reggeli (igen korai) futásomról visszatérve egyenest a hűtőnek estem hideg gyümilevet keresve. Tudom, nem szabadna ilyenkor hirtelen inni, de na, lázadok.

Épp a doboz tartalmát pusztítottam, amikor egy szőke idegen nőnemű lény toppant be a konyhába. Na ez honnan került ide? Olyan velem egy idős lehetett a leányzó, max 1-2 évvel idősebb, és olyan kis butácskának tűnt. Na jó, nem gonoszkodok. Valószínűleg itt éjszakázhatott ugyanis csupán egy férfipólót és fehérneműt viselt. Nem nehéz kitalálni, miért töltötte itt az éjszakát. Elég furcsán nézhettem rá, ugyanis még jobban zavarba jött és úgy érezte, magyarázkodnia kell.

- Szia! Ööö… Harry-vel vagyok és csak inni jöttem le. – Harry… gondolhattam volna. A hűtő ajtó után nyúltam.

- Víz, almalé vagy multi? – adtam meg a választékot.

- Multi jó lesz. – jött közelebb kissé bizonytalanul. Ilyen félelmetes lennék? Elővettem egy tiszta poharat és öntöttem.

- Egyébként Bethany vagyok.- szólalt meg megtörve a kínos csendet.

- Nessie, a banda lakótársa.

Amíg a szöszi a sajátját, én a saját italomat fogyasztottam, megérkezett Zayn is egy szintén alul öltözött festetett barna társaságában, majd őket követte Niall is.

- Jó reggelt! – köszöntött vigyorogva karikás szemekkel a két fiúcska. Valakiknek hosszú éjszakájuk lehetett…

Én csak intettem egyet és folytattam addigi tevékenységemet. Futás után annyit iszok… Olyan vagyok ilyenkor, mint egy kis gőte (anyu mondja mindig).

- Na, én léptem zuhanyozni. Bethany, örülök hogy megismerhettelek. – s ezzel ott is hagytam a kis díszes társaságot. Remélem ez náluk nem túl rendszeres  dolog, mert nem akarok minden vagy minden második reggel alulöltözött idegen lányokba ütközni.

A reggelinél már csak a fiúk és szerény személyem voltunk. Persze mindenki élménybeszámolózott. A három Casanova mind lánnyal tért haza, a filmnézős romantikus este résztvevői nagyon jól érezték magukat a nyugis programon, én jót ettem és beszélgettem, stb. Megtudtam olyan dolgokat, részleteket is, amiket nem igazán akartam, de hát ez a fiúbandával való együttélés velejárója. Benne van a csomagban.