7. fejezet: Ezt bizony jegelni kell

 

 Niall kijelentésén kissé meglepődtem. Niall Horan azon vitatkozik, hogy egy csapatba kerülhessen velem? Abban a pillanatban nagy boldogság öntött el. Annyi, de annyi lány szeretne ilyen közel kerülni a One Direction-höz, ők meg csak így befogadtak engem.
- Én meg támogatom Niall akaratát! Nem szeretnék pont tőle kikapni, boccs fiúk.
- Oké, oké! Szóval mindenkinek kikötései vannak. - fogta a fejét a már most kifáradt Liam. Szegénynek valóban nem könnyű velünk. Nem szívesen lennék a szép szemű helyében...
- Akkor a szerelmes pár (itt mindenki Niall-re és rám nézett. MI VAN?) az-az Hazza és Louis velem lesznek, a másik két nyávogós pedig Zayn-el. Így mindenkinek megfelel? - nézett ránk az általunk agyilag igen csak lefárasztott Liam. Mindenki heves bólogatással jelezte beleegyezését.


Az elején kicsit bénáztam, de hamar belerázódtam a játékba. Nagyon régen fociztam már, pedig régebben sokat űztem ezt a sportot. Anya egy időben mániákusnak is nézett.
A mi kapunkat Zayn és én felváltva őriztük, míg a másik csapatét Liam és Louis váltogatta. Végre 4-3-al állt nyerésre a csapatunk (egyet én lőttem, ami miatt virul is a fejem), amikor is Harry, Louis és Niall megállapíthatatlan oknál fogva összeütköztek, de elég csúnyán. Ha jól láttam Niall épp Harry-től akarta elcsórni a labdát, amikor is Louis úgy gondolta, egy szép csúszással megmentheti a labdát a szöszkétől.  Azzal viszont nem számolt, hogy a göndör és a szöszke lábai összeakadnak, és a csúszása teljesen feldönti őket. Louis végezte legalul, fölötte Harry eléggé összegabalyodva, és rajta Niall.
- Szállj már le rólunk Niall, összenyomsz! Nem kellett volna ebédre az a három szendvicset megenned. - nyögte Louis, majd látványosan el is alélt. Fogadjunk, hogy a sulijában járt drámaórára!


Nagy nehezen sikerült szétbogoznunk őket, és úgy látszott mindenki megúszta sérülések nélkül, csak Lou fájlalta a jobb csuklóját, de Harry megígérte, hogy ad rá majd puszit. Sajnos tévedtünk, mert Harry amint lábra állt, egy fájdalmas ordítás hagyta el a száját, majd visszaesett a földre. O-ó! Nagy O-Ó!


-Mi a baj Hazza? Mi történt? - kérdezte aggódóan Liam sebesült barátjától.
- Azt hiszem... kificamodott a bokám, és ezen BooBear puszija sem segít.
- És most mi lesz? - kapott kétségbeesetten a fejéhez Niall. Teljesen kikészült.
- Vigyük be a kanapéra és majd ott eldöntjük mi legyen. - javasolta Zayn. Liam-el azonnal fel is kapták Harry-t és bevitték. Louis és Niall mellettem totál elfehéredve sétáltak be a házba. Nagyon aggódtak Harry-ért.

Bent mindenki körbe állta a kanapén nyújtózó Harry-t.
- Azt hiszem, ezt jegelnünk kell. - jelentettem ki, mire Niall azonnal reagált is.
- Hozom! - és már ott sem volt. Közben Liam úgy döntött, mentőt hív, biztos ami biztos. A tekintetem megakadt a még mindig falfehér Louison, aki nem bírta levenni tekintetét barátjáról.
- Louis, minden rendben lesz. Csak egy kis ficam, semmi komolyabb. - suttogtam Lou fülébe a nyugtató szavakat, és biztatásképp átöleltem az egyik karommal. Ő csak bólintani tudott.
- Fiúk... nyugi van! Nem kell levágni a lábam. - próbálta elviccelni a dolgot Harry, de nem sikerült oldania a hangulaton akkor sem, ha igaza volt.


A mentők hamar megérkeztek és úgy láttuk jobbnak, ha csak Liam és Louis mennek be a kórházba. Zayn-el hiába hiába nyugtattuk az aggódó Niall-t, ő folyton csak azt ismételgette: 
- Az én hibám. Én találtam ki, hogy focizzunk. Az én lábamban esett el.
- Niall, - fordítottam magammal szembe a vállánál fogva a szöszkét. - erről nem te tehetsz. Nem tudhattad előre. Louis becsúszott közétek, elvesztettétek az egyensúlyotokat. Ilyen előfordul, hisz ilyen a foci. Ezt neked kéne a legjobban tudnod.
- És amúgy is, Hazza hamar rendbe jön. Fejezd be az önmarcangolást - pofozgatta meg barátilag Zayn. Azt hiszem, ez megtette a hatását.
- Na gyere, összeütünk valami finomat Zayn-el. - invitáltam a konyhába a szöszkénket. Na ez még inkább megtette a hatását.


Alig 2 óra hossza múlva a kis beteg is megérkezett két kísérőjével. Úgy látszik, végre minden a helyére került, mert Louis és Harry ökörködve jöttek be a házba.
- Úristen! Nagyon fáj? Mit mondtak? Annyira sajnálom! - rohant megölelni Harry-t Niall, akit majdnem le is borított a lábáról.
- Nyugi haver, minden oké. Nem a te hibád volt.


Amíg a négy fiú csoportos ölelést tartottak (tisztára mint a Teletubik), addig Liam elmesélte a kórházban elhangzottakat. Harry megúszta egy enyhe ficammal, amit csak fáslizni kellett, és kapott rá fájdalomcsillapítót. Harry-nek jót tett, hogy a fiúk elterelték a figyelmét a sérüléséről.
Estefele el kellett búcsúznom tőlük, de megbeszéltük, hogy nem sokára újra összehozunk valamit. Harry nagy örömére még puszit is kapott a gödröcskés pofijára, hogy hamarabb gyógyuljon a lába. Bár nem mintha egy arcra puszi meggyógyítaná a kificamodott lábát, de mindegy is az.

Elalvás előtt még küldtem egy privát tweet-et
"@Harry_Styles jobbulást! Remélem, mire legközelebb találkozunk, már versenyt futhatunk."

Valóban, mire újra találkoztam Harry-vel addigra már teljesen rendbe jött. Ez az időszak nekik és nekem is elég zsúfolt volt. Amíg ők koncerteztek szinte megállás nélkül, addig én majdnem mindennap a két "kölkömet" bébiszitteltem.

6. fejezet: Niall az én pajtim

Úgy utálok arra kelni, hogy a telefonom csörög. Mondjuk én mindenképp utálok felkelni. Ránéztem a képernyőre: Kathlyn, Emily anyukája
- Halló? - szóltam bele reggeli rekedtséggel.
- Szia, itt Emily anyukája. Bocsáss meg, ha felébresztettelek.
- Semmi gond, ideje volt felkelnem (azt se tudtam, mennyi lehet az idő). Miben segíthetek? - nem szabad visszaaludnom, mert akkor azt is elfelejtem, hogy bárki is hívott.
- Vigyázni kéne Emily-re, amíg értekezletet tartok. Olyan 1 órától ráérsz? Elmehetnétek addig a parkba, állatkertbe vagy játszótérre. Nagyon fontos lenne.
- Persze. Akkor egyre ott leszek.
- Köszönöm! Ne késs!
Ez mind szép és jó, de mennyi az idő? A telefonom órája szerint délelőtt 11 múlt pár perccel. Akkor még van másfél órám elkészülni. Szépen "megreggeliztem", elmentem zuhanyozni, felöltöztem és indulhattam is.

Emily-re vigyázni maga a megtestesült álom. Szófogadó, nem hisztizik és mindig tetszenek neki az ötleteim. Mellette újra ovisnak érzem magam. Ráadásul szívesen tanul akár magyar gyermek dalokat is. Alex, a másik bébiszittelendő gyerkőc, szinte Emily ellentéte. Pár órán belül totálisan lefáradok tőle, de ő továbbra is pörög. Őt nem köti le a rajzolás, énekelgetés, szimpla séta a parkban. Igaz Alex két évvel idősebb Emily-nél. Előfordul, hogy egyszerre kettőjükre is kell vigyáznom. Szerencsére ma csak Em-re kellett.

- Máskor jöhet Alex is? - futott utánam Emily, miközben már indultam volna haza.
- Nem tudom. De nem sokára biztos találkoztok. Na menj! - nyomtam egy puszit a buksijára. Imádnivaló egy kislány.

Este a zuhanyzóból kilépve meghallottam a telefonom csörgését. Annyira rohantam, hogy majdnem nyaltam egyet a szobám közepén. Hol van már??
- Bekiiii...! - visítottam szegény barátnőm fülébe. (Már mint telefonon keresztül.) Velem fogja fizettetni a fül-orrgégészeti kezeléseit. Jujj!
- ZAYN RUHÁIBAN?! Beverted a fejed? Mit húzod az agyam a képzelgéseiddel?
- Na és mit kapok, ha igazam van?
- Chh... igazad, persze! HA, még is igazad lenne, elvinnélek egy bevásárlókörútra, amit én fizetnék. - emelte ki a ha szócskát.
- Úgy legyen! Készítsd a zsebpénzed! Na, de mi újság arra?
- Unalom, estem egy hatalmasat görkorival, apa előadta az "- Ebben az évben nagyon sokat kell tanulnod, ezen múlik minden és nyelvvizsgázni is fogsz franciából. Nem lesz lazulás és szórakozás a barátnőiddel" monológját. Majd meglátjuk még ezt... - imádom amikor Beki bármilyen férfit utánoz a hangján. Annyira vicces.
- Akkor minden oké. - nevettem fel jóízűen.
- Figyelj Szasza, mennem kell vacsizni. Vigyázz magadra és íííírj!
- Oki. Puszó!
Már vagy 4 nap eltelt azóta, amióta a fiúkkal találkoztam. Ráadásul minden esőzéskor eszembe jutottak. A "vicces" az, hogy valószínűleg már nem is fogok velük találkozni, és Londonban folyton esik az eső. Azt hiszem, még sokszor eszembe fognak jutni.

Épp Alex-éktól taxiztam haza, amikor kaptam egy sms-t. "A házad előtt várunk. H." 
Ekkor Bekivel bevágni egyszerre: WTF?!
Ennek minél hamarabb a végére kell járnom. Gyorsan fizettem a taxisnak és megindultam a házhoz. Előtte egy nagy fekete kocsi állt és pont akkor nyílt ki az ajtaja, amikor odaértem.
- Mondtam már, hogy nem játszunk ilyet! - szállt ki egy határozott mozdulattal hátulról Zayn, majd követte őt Niall, Louis, Harry, majd Liam, aki mellém lépett és megölelt.
- Hali!
- Ööö... Szia! Mi folyik itt? - néztem értetlenül a mellettem ácsorgó Liam-re (legalább két fejjel magasabb nálam).
- Naaa... légyszi már! - könyörgött a három fiú.
- Hagyjatok engem békén. - és megindult felénk az erősen ellenkező Zayn is.
- A fiúk kitaláltak valami értelmetlen játékot és nem hagynak minket békén. - tájékoztatott Liam. Ahha!
- Helló! Bocs, de az idióták is jönni akartak. - ölelt meg futólag Zayn is.
- Hallottuk ám. - méltatlankodott Louis.
- Tudom, ez volt a cél. - vigyorgott pimaszul Zayn a répák barátjára.
Végül mind köszöntek, megölelgettek (egyesek kicsit túlságosan is...). Micsoda ölelgetős egy társaság. Érdekes...
Ott álltunk a ház előtt, de még mindig nem tudtam itt létük okát.
- Szóval? - néztem rájuk jelentőségteljesen. Végül Zayn szólalt meg.
- Szóval beugrottunk érted interjúról jövet.
- Okééé, de át kell öltöznöm és elkéredzkednem.
- Mi ráérünk. - felelte Niall és Harry egyszerre. Ezt hogy csinálják?

Rekord idő alatt (az-az 23 perc) alatt lezuhanyoztam, átöltöztem és sminkeltem. Az idő kissé hűvösebb lett így egy póló, pulcsi, farmer, cipő összeállítás mellett döntöttem. Elég lazára sikerült.

Átpakoltam minden fontos dolgot egy másik táskába és letrappoltam a lépcsőn a nappaliba. Ez mi? Niall épp a kezén járt, a többiek pedig jól szórakoztak rajta. Zayn még kamerázta is a jelenetet.
- Látom nem unatkoztok.
Szegény Niallt úgy megijesztettem, hogy azonnal eldőlt. Ú, ez biztos fájhatott. A négy fiú ahelyett, hogy segítettek volna neki, teljesen önkívületi állapotban nevetett.
- Hé, jól vagy? Meg ne szakadjatok a nagy aggódásba!
- Nem terveztük. - nevetett tovább Louis (éljen az összetartás), miközben felsegítettem a vigyorgó szöszit. Biztos nagyon beüthette a fejét, ha ennyire vigyorog.

- Menjünk be a Nando's-ba, légyszí!
- Igen, igen, menjüüünk! - pattogott az éppen éhhalál szélén álló Niall és Harry.
Leparkoltunk a legközelebbi Nando's-nál és kezdetét vette a "ki mit kér" és " ki menjen be" vita. Éljen!
- Harry túl felismerhető, Niall mindig elragadtatja magát, Louis túl hangos, Liam oké, nekem meg nincs kedvem menni. Nessie-ről még nincsenek infóink. - összegezte tudását a nagyon nagyon okos Zayn.
- Akkor menjen Liam és Niall. - jelentette ki Louis, amivel mindenki egyet is értett. Nekem pedig teljesen mindegy volt.

Épp Lou hülyeségein nevettünk, amikor Liam és Niall bevágódtak a járgányba.
- Én nem megyek többet Niall-el a Nando's-ba. Majd nem felvásárolta az egész kajáldát. - panaszolta Liam.
- Ajj, így is ott kellett hagynom a csípős csirkeszárnyaimat. Biztos nagyon árvák.
- Igen Niall, biztos nagyon árvák lehetnek azok a csirkeszárnyak. Majd hívjuk a csirkevédelmiseket. - gúnyolódott Zayn a szöszkével, aki épp lebiggyesztett szájjal meredt maga elé.
- Niall szívem, hidd el, nem fogsz éhen halni nélkülük. - simogattam meg a szomorkás fiú karját, aki hirtelen megölelt. Még csak másodjára találkozunk, mégis nagyon közvetlenek vagyunk egymással. Ő ölelget, én becézgetem és vigasztalom. Érdekes dolgok ezek. A nagy gondolkodásomból Louis és Harry füttyögése ébresztett fel.
- Na nektek csönd legyen! - szóltam rájuk dorgálóan, de nem igazán vették a szívükre, ugyanis fülig ért a szájuk továbbra is. 

Miután a fiúknál megkajáztunk és megnéztünk valami gagyi akciófilmet, nem tudtunk magunkkal mit kezdeni. Még Louis a tökéletes ötletgazda és hivatalosan kinevezett mókamester is kifogyott az ötletekből. Épp Harry térdét piszkálgattam, aki megjegyzem nagyon jól szórakozott, amikor Niall elkezdett ugrálni a fotelben, hogy neki van egy jó ötlete.
- Focizzunk!
- Niall, ülj már le a hátsódra vagy én ültetlek le! Senki se fog focizni. - oltotta be Zayn, de én meglöktem a térdét a lábammal.
- Nekem van kedvem. - jelentettem ki vigyorogva.
- Jóóó! - pacsizott le velem a szöszke. - Lou, megígérted még pár napja.
- Akkor ki támogatja Niall ötletét? - állt fel Louis, és összecsapta a tenyereit határozottan. Micsoda irányító szellem lakozik ebben a fiúban.
Zayn-en kívül mindenki feltette a kezét, bár Harry kissé hezitált először.
- Oké. - tette fel a kimaradt tag is a kezét. - De csak, hogy ne rám igaz a "Többség dönt, egység nyal" .
- Kifelééé! - ordította el magát boldogan Niall és kirohant az udvarra a konyhán keresztül. Lassabban, de mi is követtük őt.
- Jajj, gyere már! Csak vidáman! - fogtam meg Zayn csuklóját és elkezdtem magam után húzni. Először kelletlenül, majd mosolyogva követett is. Egy pillanatra megijedtem, hogy talán nem fog neki tetszeni a közvetlen érintésem, de nem láttam ennek semmi jelét, s ez megnyugtatott. Nagyon kellemetlenül éreztem volna magam, ha elrántotta volna a kezét, vagy valami.

Mire kiértünk, a fiúk már a csapatokról diskuráltak.
- Áhh, az nem jó. Én nem lehetek Louis ellen. Ne csináljátok már! - nyavalygott a göndörke.
- De én Nessie-vel akarok egy csapatban lenni. 

5. fejezet: Ezek teljesen őrültek!

 

- Jól van galambocskáim, mi magatokra is hagyunk. - törte meg a csendet újra Louis.
- Idióta! - legyintett egyet barátja szövegelésére Zayn. - Leültök ma még?
Amint feltette a kérdést, azonnal megindult mind az 5 fiú a kanapékhoz, vagyis felénk.Niall futva ugrotta át a kanapé háttámláját, hogy mielőbb levethesse magát. Harry pedig Louis nyakába ugrott. Liam volt az egyetlen, aki a fejét rázva és mosolyogva odalépett hozzám bemutatkozni. Nos, a többiek simán átugrották volna ezt a gesztust, de így kénytelenek voltak mégis eleget tenni neki.
- Szia! Liam vagyok, és örülök, hogy megismerhetlek.
- Harry Styles személyesen. - lépett elém öntelt vigyorral a pofiján a kis göndör.
- Louis Tomlison, a répák barátja és a rangidős. - üdvözölt drámai bemutatkozással a nagydumás Louis.
- Hé, Niall Horan. - nyújtott kezet bohókásan a kis szöszke is.
- Nos, én Vanessa Koroknai vagyok, és én is nagyon örvendek. - szólaltam meg, miután mind leültek.
Amire nem számítottam, hogy mind a négy srác egyszerre kezd el különböző kérdésekkel bombázni. Zayn erre csak megforgatta a szemét és intett, hogy üljek csak le nyugodtan.
- Hé, hé, hé! Egyszerre csak egy kérdést, ha lehet. - próbáltam rendet tenni a káosz közepén. Erre Niall azonnal feltette a kezét, mint a suliban.
- Én, én, ééén! - de mire belekezdett volna a kérdésbe, Louis, a rangidős, befogta szegény szöszke száját és hiába kapálózott szegény, akkor sem tudott megszabadulni Louis kezét. Úristen... mint az ovisok.
- Vanessa öhm... Koroknai? - próbálta rendesen kiejteni a nevem. - Érdekes név. Ouch, Niall! Ne harapj te kis vadállat! - csapott Niall fejére, akinek sikerült megszabadítania a száját.
- Magyar vagyok, ezért érdekes.
- Magyar? - nézett hülyén Harry.
- Igen. Magyarországról jöttem, egy évre. Lógatom a lábam, gyakorlom a nyelvet, ilyesmik. - vázoltam fel a helyzetet.
- Akkor azért van akcentusod! Nem azért, nagyon aranyos. Beszélj magyarul! - kérlelt Niall, aki végre szóhoz juthatott.
- Igen, légyszi, légyszi! - kezdte el a többi is. 
- Mit mondjak? - néztem rájuk.
- Azt, hogy oda vagy Harry Styles-ért. - vigyorodott el Harry. A kis egós. Na jó, meg se lepődök. Nem vigyoroghatott sokáig, mert Zayn egy laza mozdulattal tarkón csapta.
- Mondd azt, hogy: "Helló One Direction! Imádlak titeket. Ti vagytok a legjobbak." - ajánlotta fel a répák barátja. Te jó ég!
- Oké, oké!

Hát mit ne mondjak, osztatlan sikert aratott a fordításom. Hogy milyen könnyű örömöt szerezni nekik.
Jó pár alapvető kérdés után (Hány éves vagy? Van barátod? Hogy tetszik Anglia? Hobbik? stb.) eszükbe jutott az, ami a leginkább érdekelte őket.
- Szóval, hogy is kerültél ide, ráadásul miért vagy Zayn ruháiban? - húzogatta csintalanul a szemöldökét Harry drága.
-Hááát... - most mit is mondjak? "Kifeküdtem az esőbe egy park kellős közepén és Zayn szedett fel." Ez nem a legjobb válasz. Szerencsére Zayn átvette a szót.
- Épp Drake-től tartottam ide. A kocsi a park másik végében volt, így végig kellett sétálnom a parkon, de út közben megláttam Nessie-t. Épp a földön feküdt szétázva. Azt hittem, hogy baja esett, elájult, vagy valami komoly. Oda léptem hozzá, de hamar rájöttem, hogy minden oké, mert épp dúdolt. -erre a fiúk felnevettek.
- Rájöttem, hogy én már láttam őt valahol, és beugrott. Tudjátok nyáron a téren a lányok, akik táncoltak. Akikről videónk is van.
- Ó ember! Tényleg! - ugrott fel Niall. Végül is csak enyhe szívrohamot kaptam tőle. - Te vagy az egyik közülük. Hű, apám! Nagyon jól nyomtátok.
Erre full elpirultam. Muszáj felhozni ezt folyton? Ajj, de égek, bezzeg csak én egyedül. Hahh!
- Szóval ott tartottam, hogy felismertem. - nézett jelentőségteljesen a szöszkére Zayn. - Felajánlottam, hogy hazaviszem, de kijelentette, hogy kizárta magát, és csak este tud bejutni.
- Ez komoly? - nevette el magát Liam is.
- Ajj, veletek még nem fordult elő ilyesmi? - vörösödtem el újból. Lassan ez lesz az alapszínem.
- De, sokkal kínosabbak is. - értett egyet Louis az állát simogatva. Ez kész!
- Na igen. Akkor... Erre mondtam, hogy elhozom hozzánk. Így került Nessie ide. És azért van az én ruháimban, mert a sajátja totál vizes. - fejezte be a "kis" történetet Zayn.
- Minket nem zavarna, ha ruha nélkül lennél. Tudod, mi nagyon toleránsak vagyunk. - jelentette ki Harry (ki gondolta volna), de Liam azonnal be is oltotta.
- Toleránsak? - húzta fel egyik szemöldökét. - Te inkább a perverz szót szeretted volna használni Hazza, nem? Egyébként is, mi nem toleráljuk a te meztelenkedésed, csak eltűrjük. - vigyorgott göndör barátjára Liam. Huhú, ott a pont.
- Hé! - repített egy párnát Liam felé Harry barátunk, de Liam sikeresen kitért előle.
- Háhá! Pacsi - nyújtottam felé a tenyerem, és bele is pacsizott.
- Na szép! Zayn a barátnőd és a barátocskád ellenem szövetkeznek. - duzzogott Hazza. A többiek vigyorogva figyelték a kis műsorunkat. Ingyen színház, de jó!
- Harry, ne akard, hogy lecsapjalak. - reagált lezseren az említett Zayn.
- Nem baj drágaságom... - ölelte át Lou Harry barátját. - én majd megvédelek.
Erre Niall-el egyszerre nevettünk fel. Egyébként Niall valami hihetetlenül aranyosan nevet.

- Szóval itt fogsz aludni? Mert van hely, ha gondolod. Nem zavarnál. - vetette fel Liam. Milyen aranyos már.
- Nem, dehogyis. Haza kell mennem, de azért kedves vagy.
- Én is kedves vagyok? - nézett rám nagy szemekkel Harry. Ez a gyerek hihetetlen.
- Nem. - ráztam meg a fejem, mire szomorúan lebiggyesztette alsó ajkát. - Mind kedvesek, sőt, imádnivalóak vagytok.
Erre azonnal felcsillant a szemük és elvigyorodtak mind. Olyan kis aranyosak. Oké, itt vagy 5 hihetetlenül jó pasi a szobában én meg azt mondom rájuk, hogy : "Olyan kis aranyosak" De valóban. Olyanok mint a... mint a... megvan! Mint a kisfiúk. Ilyennel nem gyakran találkozik az ember. Annyira őszinték, viccesek és kedvesek. Nem olyanok, mint az eddigi fiúk, akiket megismertem.


Másfél óra múlva beszélgetés után Niall kijelentett, hogy ő bizony éhes. A fiúk és én is támogattuk az ötletet, miszerint rendeljünk pizzát.
- Niall mellett nekünk is folyton kajálnunk kell. Ő ilyen. - mosolyodott el Zayn.
- Semmi gond. Én is szinte egész nap enni szoktam, habár egyáltalán nem látszik meg rajtam.
Ezen igazán meglepődtek, majd elkezdték ecsetelni, hogy nem hiszik, meg mennyire csinos vagyok. Én persze csak nevettem és pirultam.

A fiúk teljesen ledöbbentek, amikor benyomtam másfél pizzát és kijelentettem, hogy szükségem van valami nasira. Háhááá! Én megmondtam. Nagyon sokat nevettem rajtuk. Te jó ég, ezek totál őrültek. Én mondom nektek, a vicces videók nem csak színjáték. Ez tényleg ŐRÜLTEK. Csupa nagybetűvel.

- Nos, nekem mennem kell. Most kaptam egy sms-t, miszerint most már bejutok a házba, és nem kell betörnöm az ajtót. Szóval máskor kell kipróbálnom a Chuck Norris féle pörgőrugásomat. - néztem rájuk tettetett szomorúsággal.
- Te tudsz olyat? - csillantak fel Niall gyönyörűen kék szemei.
- Igen, talán majd egyszer be is mutatom nektek.
- Hűűű! - képedtek el. Most hülyítenek vagy tényleg bevették? LOL!
- Hazaviszlek. - állt fel Zayn. - Liam?
- Megyek én is. - állt fel a kérdezett személy, és megindultak felhúzni a cipőjüket.
- Hát akkor, sziasztok! - fordultam a megmaradt három fiú felé. Nem számítottam rá, de mind megöleltek. Már épp megindultam volna kifele a vizes ruháimmal a kezemben, amikor Louis utánam szólt.
- Hé, gyere máskor is! - mire én csak rámosolyogtam és intettem neki egyet.
Zayn már a volánnál ült, Liam pedig a másik oldalon várakozott nyitott ajtóval. Leesett, hogy nekem tartja az ajtót.
- Nem, nem. Én vagyok a legkisebb, tehát hátul a helyem. - vágtam be magam a hátsó ülésre.
- Gondoltam megszöktetlek egy időre az őrültek házából. - veregette meg Zayn barátja vállát.
- Huhh! Kösz haver! Rám fért már.
Ilyen jó társaságban hamar eltelik az idő, szóval már csak arra lettem figyelmes, hogy Enikő háza előtt parkolunk.
- Öhm, Zayn... hogy juttassam vissza a ruháid?
- Úgy, hogy amikor legközelebb jössz, visszapasszolod. Vagy majd keresselek a következő zuhékor a parkban? - kötekedett.
- Haha! Ne kóstolgass, különben megtartom a cuccaid.
- Jól van, jól van. - mosolyodott el. - Akkor add meg a számod.
A szám csere végeztével a zár után nyúltam.
- Hát fiúk, jól éreztem magam. És Zayn... köszönöm ezt a napot. - néztem a szemébe, majd kiszálltam a kocsiból, és futólépésben besiettem a házba.


Minden rendben? Úgy sajnálom! Csináltatok egy pótkulcsot mindenképp. Volt hol eltöltened a napot? - szaladt oda hozzám Enikő, majd észrevette a ruházatom, mire összeráncolta a homlokát. Mielőtt válaszoltam volna bementem a konyhába és levetettem magam a laptopját bütykölő David mellé.
- Szia David! - vártam, hogy Enikő is helyet foglaljon.
- Egy pótkulcs tényleg jól jönne, és igen, volt, mivel a One Direction-nel töltöttem a napom.
Erre még David is rám nézett a laptopjából, és megnézte, lázas vagyok-e. Ajj, de vicces valaki. A döbbent tekintetek kereszttüzében azonnal belefogtam a mesélésbe.


Egyszerűen nem ment az alvás. Nem is értem, hogy miért... (szarkazmus^^) Több órán keresztül próbálta az agyam feldolgozni a napomat. Szegénynek feladtam a leckét, de rendesen. Mivel nem sikerült, egyszerűen feladta. Aztán a fiúkat kezdtem el elemezgetni. Niall-nek hihetetlen és magával ragadó kisugárzása van. Legszívesebben egész nap ölelgetné az ember a szöszkét. Imádnivaló! És az a nevetés... behalok rajta. Louis-ra szavakat se találok. Tényleg. Teljesen őrült, de abból az aranyos kategóriából. Mellette csak nevetni lehet. Figyelem: Lou közelében senki se igyon, egyen, csakis a saját felelősségére! Harry drága egész délután nyomta a csábítós dumáit és megállás nélkül flörtölt. Szörnyen imponáló és vicces volt. A gyerek szeret kóstolgatni. Liam annyira kedves, őszinte. Minden lány egy ilyen fiút szeretne barátjának tudni. Talán a jövőben klónozhatnák. Zayn? Na ő se semmi. Őrült ő is mint a többiek, de tud komoly is lenni. És előszeretettel osztogatja a fiúknak a puszikat és a taslikat felváltva. Egyébként Liam meg is jegyezte, hogy én érezzem magam nagyon megtisztelve, mert a drágalátos barátja nem szokott ilyen könnyen barátkozni. Hmm... ez igazán megtisztelő valóban.
És ezek után se sikerült felfognom a történteket, így inkább elaludtam. Vajon holnap még meglesz az összes tárgyi bizonyíték a mai napról? Ha igen, akkor ezt nem csak álmodtam.