Believe in the impossible

14. fejezet: Helló-szia, te meg ki vagy?

 

 

Kifogom nyírni! Harry Styles és tettestársai sírva fognak könyörögni az életükért.

Reggel elég korán keltem (9 óra) és a szokásos reggeli futásom után nem tudtam magammal mit kezdeni, így hát a youtube-n ütöttem el az időt a reggelim társaságában. A fiúk megint valami reggeli műsorban parádéztak, így egyedül töltöttem ezt a nyugis reggelt. Legalábbis addig, amíg Hazza csatornáján meg nem láttam egy olyan videót feltöltve, aminek nem kellett volna ott lennie.

Olyan ideges lettem, fel-alá járkáltam és szitkozódtam. Éreztem, ahogy a szívverésem felgyorsul, és gyorsabban kezdem szedni a levegőt.

Nem volt joga ehhez! Vajon a többiek keze is benne van?

Hoppáré! Megjöttek. Eljött a vallatás ideje.

Alig léptek be, én azonnal letámadtam őket.

- Harry Edward Styles és kedves barátai! A nappaliba, most! – üvöltöttem köszönés helyett.

- A teljes neved? Hazza, mibe kevertél minket? – kérdezte Niall barátja vállára téve a kezét.

- Mégis hogy merészelted feltenni azt a videót? Milyen kellemes meglepetés a youtube-n viszontlátni saját magam és a barátnőimet. Mit hittél? Hogy nem fogok rájönni? Vagy hogy örömkönnyekkel teli tekintettel köszönöm meg? – járkáltam fel-alá az 5 bajkeverő előtt, Harry-hez intézve a szavaim. A várt személy helyett Lou szólalt meg.

- Valójában hárman töltöttük fel. Harry, Niall, és én.

- De már mind tudtunk róla. – szólalt meg bűnbánóan Liam, ezzel rontva a helyzeten és Zayn is szorgosan bólogatott. Ó te jó ég! Hova kerültem én?!

- Úgy sajnáljuk, hogy nem szóltunk róla. – hajtotta le a fejét a szöszke Niall, majd Harry fel állt és csak úgy megölelt.

- Ne haragudj! – kérlelt olyan aranyosan, hogy képtelenség lett volna haragudni rá. Így hagytam a fenébe a mérgem a további tombolással együtt.

- Jól van, eleget mérgelődtem, már úgy se lehet rajta változtatni. Akadt jó pár nézője a videónak. De máskor előbb kérdezzetek!

Ezek után az egész békülés egy csoportos nagyölelésben nyilvánult meg. Akár hogy is, de rájuk lehetetlen haragudni. Azok a tekintetek, azok a lebiggyesztett ajkak… Imádnivalóak

Szóval végül a videó maradt. Emlékeztető: Ne felejtsek el szólni róla a csajoknak. Az lesz még érdekes…

Estére a fiúknak nagy bulizós terveik voltak. Legalábbis a banda szingli részének. A másik része pedig egy duplarandis-filmezős estét terveztek. Mivel nem volt kedvem bulizni (ritka esetek egyike) és a mámoros állapotú fiúk után szaladgálni, na meg a duplarandit se akartam zavarni gyertyatartóként, igent mondtam Eni vacsorameghívására. Úgy is kevés időt töltök velük. Kezd is emiatt bűntudatom lenni, hiszen azért csak ők fogadtak be nagylelkűen, felelősséget vállalva irántam. Úgy gondoltam, annyit azért még megtehetek, hogy én csinálom a desszertet.

Még jó hogy időben elkezdtem készíteni a desszertet, ugyanis a drága lakótársaim keresztül húzták a számításaimat.

Drága One Direction! Hova tűnt el a somlói?? – a konyhában csak az üres tálat találtam meg. Csak annyi időre hagytam felügyelet nélkül, amíg felhívtam anyut. És az csak 6 perc volt!

Nem tudjuk. Talán egy éhes oposszum… - felelte Liam a négy társával a konyhába érve. Most komolyan ezzel akarnak beetetni?

- Egy éhes oposszum?? Valószínűleg Liam, köszönöm a segítséget. Igen kreatív voltál ma is drágám.

Most mit vihognak? Készíthetek még egy adaggal. Tök jó!

Legalább jó volt? – tettem fel a kérdést lemondóan. Persze mind nagyon heves bólogatásba kezdett. Ennyit az oposszumról.

Elküldtem őket bevásárolni, ugyanis sikeresen kifogyott a hozzávalók nagy része. Nagy vita árán sikerült eldönteniük, hogy kik menjenek. Louis-t és Liam-et küldték el, azzal a magyarázattal, hogy nekik nem kell annyit készülődniük az estére. Nekem mindegy ki megy, csak időben legyen meg minden.

Az este nagyszerűre sikeredett, és kapkodva ugyan, de a somlóival is kész lettem időben. Emlékeztető: Ne hagyjam a fiúk orra előtt a nem nekik szánt ételt.

Annyira jó volt végre rendesen beszélgetni Enivel és David-el. Már hiányoltak, bár én is őket. Folyton kérdezgették hogy vagyok, nem-e használnak ki a fiúk, jól bánnak-e velem. Megnyugtattam őket, hogy semmi gikszer, nagyon jól bánnal velem és hihetetlenül jól érzem magam. Igaz kevesebbet látom őket mostanában, még is kicsit olyan, mintha a családom lennének. Hmm… mintha 3 családom lenne.

A napom megint érdekesen kezdődött. Már kezdem megszokni, hogy a banda mellett egy szokásos reggelem sincs. De előbb az estéről.

Mikor hazaértem (1D rezidencia) a két gerlepár (nem, Kevin nem volt jelen, legalábbis információim szerint) még nagyban filmezett, így csak gyorsan intettem nekik és jóéjszakát kívántam. A további 3 lakótársaimról nem rendelkeztem információkkal.

Reggeli (igen korai) futásomról visszatérve egyenest a hűtőnek estem hideg gyümilevet keresve. Tudom, nem szabadna ilyenkor hirtelen inni, de na, lázadok.

Épp a doboz tartalmát pusztítottam, amikor egy szőke idegen nőnemű lény toppant be a konyhába. Na ez honnan került ide? Olyan velem egy idős lehetett a leányzó, max 1-2 évvel idősebb, és olyan kis butácskának tűnt. Na jó, nem gonoszkodok. Valószínűleg itt éjszakázhatott ugyanis csupán egy férfipólót és fehérneműt viselt. Nem nehéz kitalálni, miért töltötte itt az éjszakát. Elég furcsán nézhettem rá, ugyanis még jobban zavarba jött és úgy érezte, magyarázkodnia kell.

- Szia! Ööö… Harry-vel vagyok és csak inni jöttem le. – Harry… gondolhattam volna. A hűtő ajtó után nyúltam.

- Víz, almalé vagy multi? – adtam meg a választékot.

- Multi jó lesz. – jött közelebb kissé bizonytalanul. Ilyen félelmetes lennék? Elővettem egy tiszta poharat és öntöttem.

- Egyébként Bethany vagyok.- szólalt meg megtörve a kínos csendet.

- Nessie, a banda lakótársa.

Amíg a szöszi a sajátját, én a saját italomat fogyasztottam, megérkezett Zayn is egy szintén alul öltözött festetett barna társaságában, majd őket követte Niall is.

- Jó reggelt! – köszöntött vigyorogva karikás szemekkel a két fiúcska. Valakiknek hosszú éjszakájuk lehetett…

Én csak intettem egyet és folytattam addigi tevékenységemet. Futás után annyit iszok… Olyan vagyok ilyenkor, mint egy kis gőte (anyu mondja mindig).

- Na, én léptem zuhanyozni. Bethany, örülök hogy megismerhettelek. – s ezzel ott is hagytam a kis díszes társaságot. Remélem ez náluk nem túl rendszeres  dolog, mert nem akarok minden vagy minden második reggel alulöltözött idegen lányokba ütközni.

A reggelinél már csak a fiúk és szerény személyem voltunk. Persze mindenki élménybeszámolózott. A három Casanova mind lánnyal tért haza, a filmnézős romantikus este résztvevői nagyon jól érezték magukat a nyugis programon, én jót ettem és beszélgettem, stb. Megtudtam olyan dolgokat, részleteket is, amiket nem igazán akartam, de hát ez a fiúbandával való együttélés velejárója. Benne van a csomagban.