Believe in the impossible

12. fejezet: Hol is vagyok?

 

Végül nekem kellett egyezkednem anyuval, ugyanis ő nem nagyon beszél angolul, csak egy kicsit és így elég bajos lett volna a fiúk számára. És ami a legérdekesebb, anyu megengedte, hogy beköltözzek 5 számára idegen fiúhoz. Na jó, annyira azért nem volt könnyű menet, de azért csak összejött. Alig várom a húgom hisztérikus kitörését telefonon keresztül. Ő mostanság hatalmas One Direction fan lett. Azt hiszem kezd belépni a kamaszkorba a gyerek. Ajjaj!

A fiúk felpakolták az összes cuccom (elég látványosan szenvedve), de nem kevés pakolni valójuk volt a jóvoltamból.
- Nessie, hogy lehet ennyi cuccod? - kérdezte kifáradva Liam, miután lehuppant mellém a kanapéra szusszanni egyet. Lassan követték a fiúk is a példáját.
- Liam... én lány vagyok. Szerintem ez kellő magyarázat a kérdésedre.
Épp válaszolni készült, de mobilcsörgés zavarta meg.
- Igen? - szólt Louis a telefonjába. Pár "igen", "rendben", "ott leszünk" után le is tette, majd felénk fordult.
- Fiúk, fél óra múlva indulunk egy rádiós interjúra. Tudjátok, ahhoz a mindenen röhögő vöröshajú nőhöz.
- Deidra? Jaj ne már! Louis, egy viccet is elmersz sütni, és én felgyújtom az összes csíkos felsőd haver. - fenyegetőzött Niall.
- Most mér'?
- Mert a múltkor is folyton az idegtépő vihorászását kellett hallgatnunk miattad, te nagyokos. - állt Niall pártjára Zayn is (Mikor csinálta meg a haját? Nem rég még természetes állapotában volt...), és a bólogatásból ítélve Liam is.
- Ajj, készüljetek már! Amúgy meg... az utolsó kezet csókol Deidrának. - kiáltotta el magát göndörke, s fel is húzta a csíkot az emeletre sunyi módon. Dedóóó!
Kár, hogy nem vettem videóra, ahogy egymáson keresztül próbálnak feljutni az emeletre. Az egymáson keresztült szó szerint kell venni. Nagyon nem bírhatják azt a nőt.
Amint Harry elordította magát és felszaladt, mind utána eredtek. De ugyebár ez egy verseny, szóval elkezdték lökdösni egymást és furakodni. A legelöl haladó Liam-et azonnal a bokájánál fogva húzta le a földre Louis, s keresztül mászott rajta, majd egy "Nyaljatok sót! Bleee" kíséretében el is futott, hogy átvegye a második helyet. Ezután Zayn és Niall egyszerre próbálták kikerülni a lépcsőn kúszó(!) Liam-et, de a fiú gyorsan felállt és harmadikként ért fel. Zayn épp futott volna utána, már nem hiányzott neki sok, mikor a szöszke a számára legelőnyösebb dolgot tette a fiú háta mögött. Egy szép, gyors mozdulattal megszabadította Zayn-t nadrágjától, így felfedve fehér boxerbe bújtatott formás hátsóját. Az előnyhöz jutott Niall pedig hamar el is tűnt a lépcső tetején.
- Készülj a sötét bosszúmra Horan! - kiáltott a már rég eltűnt szöszi után, majd ő is távozott.
Ez után az érdekes műsor után megfogadtam magamban, hogy soha, de soha, semmilyen körülmények között nem fogok versenyre kelni a One Direction egyik tagjával se, főként nem minddel egyszerre.

A fiúk zajos távozása után (másképp nem is lehetett volna) nyugodtan kipakolhattam és berendezkedhettem. A fenti fürdőt próbáltam nem túlságosan bevenni, de így is talán sokkolni fogja a fiúkat. Ha ezt meglátják...

Este zuhanyzás után azonnal pizsibe majd ágyba bújtam, de a fiúk ragaszkodtak jóéjt puszihoz, sőt, Louis még estimesét is mondott, ami valami kalandravágyó répáról(??) szólt.
Hamar elaludtam. Annak ellenére, hogy egy idegen szobában és ágyban aludtam, teljesen nyugodtan telt az éjszakám. Az már más kérdés, hogy milyen volt a reggelem.

A reggel sokkoló volt. Először is förtelmes dudaszóra riadtam fel, ráadásul azt se tudtam hol is vagyok. Nem rég még Eninél kellett megszoknom az új szobám, az új ágyam, most meg kezdődik minden elölről.
Nem mintha nem számítottam volna ébresztésre, de úgy hittem, az első reggel megkímélnek. Hát nem tették. A második dolog, amit észleltem:
- Mi a fene... - próbáltam megszólalni reggeli rekedtségemmel. Egyszerűen nem bírtam felfogni a látottakat.
A szobát annyi lufi borította, hogy nem láttam tőlük a padlót. Sőt, még az ágyamat is színes lufik tömkelege borította be. A tettesek természetesen az ajtómban szórakoztak a reakciómon, na meg a reggeli fejemen.
- Zayn, mondd, hogy az a kamera nincs bekapcsolva! - kezdtem csendes, de vészjósló hangon.
- A kamera nincs bekapcsolva. - jelentette ki, mire a többiek még jobban vigyorogni kezdtek.
- De be van! - tiltakoztam. Ugyan miért is? Tök fölösleges.
- Be bizony. - lépett be a lufik által megszállt szobámba (a régi szobájába), majd követték a többiek is. Egyáltalán be engedtem őket? Emlékezetem szerint nem.
És akkor, ott kezdetét vette az őrület. Akkora luficsatát vívtak, hogy észre se vették, amikor kimenekültem a fürdőbe. Ami azért érdekes, mert Harry-t arrébb kellett löknöm, hogy hozzáférjek a szekrényemhez, ráadásul elméletileg hozzám jöttek. Erről ennyit.

- Cher maci! Cher maciii! - rohangált ordibálva Harry és Niall a ház alsó szintjén fel-alá.
- Ezeknek meg mi baja? - fordultam a Liam felé.
- Jön Cher. És most ennek örülnek annyira. - válaszolt tök nyugodtan, mintha ez olyan mindennapi dolog lenne, majd hirtelen hangulatváltozáson ment át, és izgatottan felém fordult (végre!) teljes testével.
- Tééényleg (nyújtotta meg a szó elejét), mondani is akartuk. Átjön az egyik jóbarátunk, Cher. Tudod, Cher Lloyd. Biztos hallottál már róla.
Hogy hallottam-e? Ne hülyéskedjen. Az iPodom legjátszottabb számok listájának elején áll a legtöbb száma.
- Cher Lloyd? Ide jön? Na neee... Úristen! - jöttem én is izgalomba, mint valami ovis egy új és nagy játék hallatán.