Believe in the impossible

4. fejezet: Azt hiszem, nagyon félreértették

- Tessék - néztem fel az illetőre, immár angolra váltva. Ó, TE JÓ ÉG! Még jó, hogy nem álltam, különben most az állam nagyot koppant volna a földön.

- Azt mondtam, megfogsz fázni. Gyere! - segített fel a földről, de túl döbbent voltam ahhoz, hogy ellenkezzek. - Hé, téged már láttalak!

- Te láttál már engem? - néztem rá félig felhúzott szemöldökkel és incselkedő mosollyal az arcomon. - Akkor én mit mondjak rólad?

- Oké, oké. - nevette el. - Azért Zayn Malik. - nyújtotta felém a kezét. Hűűűha!

"Hey, I just met you, and this is crazy, but here's my number, so call me maybe." - jutott hirtelen eszembe, és majdnem el is nevettem magam.

- Vanessza Koroknai, de hívj csak Nesszinek. - fogadtam el a felém nyújtott gyönyörűen kreol kezét.

- Gyere, hazaviszlek. - húzta jobban a fejére a szürke pulcsijának kapucniját.

- Hááát, azzal nem mennék sokra, mert kizártam magam és estig nem is jutok be, de azért kösz.

Erre elnevette magát. Hát igen, szépen bemutatkoztam. A dilis lány, aki egy park közepén fekszik, miközben ezerrel esik az eső, és még ki is zárta magát otthonról. Már csak egy nagy zakózás kéne és teljes lenne a "hogyan égessük le magunkat totálisan" projekt.

- Akkor hozzám. - és elkezdett tolni maga előtt, meg se várva a reakciómat.

- Ez már majdnem emberrablás. - kezdtem el húzni az agyát már a kocsiban ülve.

- Csak majdnem, és nekem inkább embermentésnek tűnik. - nézett rám egy féloldalasmosollyal a helyes pofiján, miközben beindította a nagy fekete terepjárót és hirtelen felcsendült a rádióból Cher Lloyd Superhero-ja. Nekem azonnal fülig ért a szám, majd gyorsan beharaptam az alsó ajkam, észre véve magamat. Mindezt Zayn is végigkövette a szemeivel.

- Tudod, ha jó hangom lenne, most az egész dalt végig énekelném. - fordultam a "szupersztár" felé.

- Hajrá. - cukkolt. Ahha, így játszunk...

- Áhh, azt ki kell érdemelni. - legyintettem felé, mire újra elmosolyodott.

Egy nagy fehér ház előtt parkoltunk le, amely London külterületén volt található. Nem nagyon nézelődhettem, mert kiszálltunk a kocsiból és futottunk is az ajtóhoz az eső elől. Mondjuk nekem már amúgy is mindegy volt.

-Egyébként ez Harry és Louis háza, csak gyakran van itt az egész banda. Érezd magad otthon. - mondta miközben a lábbelijeinktől szabadultunk meg.

- Szép, és rend van. Kellemes meglepetés. -  néztem jobban körül. 

Az előszobából azonnal a nappaliba léphettünk, ami össze volt kötve a konyhával. A nappaliban egy nagy plazmatévé helyezkedett el a konyha felé nézve, és DVD-kel megrakott polcok vették körül. A tévé előtt egy nagy barna dohányzóasztal foglalt helyet és körülötte két fehér kanapé terült el és egy hozzájuk tartozó fotel. Nagyon otthonos volt, pedig valami teljesen másra számítottam. Tetszik!

- Na igen, rend. Hidd el, nekem is meglepetés. Biztos Liam befenyítette a fiúkat. - nevetett fel saját viccén és közben megszabadult a kulcsoktól és a mobiljától. -Gyere velem! - intett a lépcső felé.

Nem tudom, hova megyünk, de azért szót fogadtam. Felértünk egy fehér falú folyosóra, amelynek falain képek díszelegtek. Elég sok ajtó van. Egyedül tuti eltévednék. Bementünk egy középnagyságú franciaágyas hálóba.

- Ez az én szobám. Gondoltam szükséged van némi száraz ruhára. - és kivett egy nagyszekrényből pár ruhadarabot. Egy szürke nadrág, egy sötétkék pulcsi és egy fehér póló, ahogy megtudtam ítélni. - Megfelel?

- Persze! Nagyon köszi. - néztem rá hálásan.

- A fürdőben van hajszárító sőt, hajvasaló is. - nevetett fel miközben a folyosón lépdeltünk egy másik ajtó felé. Szerintem erre Narnia is megtalálható, de komolyan.

- Hát, itt lennénk. - tárta ki előttem az ajtót, s én beléptem a fürdőbe.Rámosolyogtam és ott is hagyott. Vajon eltűnik teljesen? Mert kezdek attól tartani, hogy csak álmodtam, vagy képzelődök. Talán nem teljesen oké a fejem. Vagy mégis? Nagy dilemma. De úgyis kiderül, amint meglátom újra. Na, de gyorsan öltözzünk is.

El sem hiszem, Zayn Malik ruháiban tündöklök. Jó mi? Hirtelen ötlettől vezérelve beleszagoltam a felsőbe. Hmm... kellemes pasis illata volt. Na jó, most kaparjon össze valaki!

A tükörbe nézve nem voltam elragadtatva a látványtól. Hirtelen kopogás riasztott fel elmélkedésemből.

- Gyere!

- Eszembe jutott, hogy elpakoltuk a hajszárítót. - mire felfoghattam volna, hogy mit mondott (imádlak brit akcentus-.-"), addigra már egy kisszekrényből rámolta elő a hajszárítót egy hajkefe kíséretében.

- Nem is zavarok tovább. - és el is tűnt, megint.

Úgy negyed óra múlva száraz, frissen fonott hajjal, friss sminkel és száraz ruhában léptem ki a fürdőből. A nadrág volt a legjobb. Az ülepe igen mélyen lógott, a bokarésznél pedig szűkített. A pulcsi ujját viszont fel kellett tűrnöm.

Kijelenthetem, tök aranyosan  festettem a szerelésében.

Gyorsan tweeteltem egyet Bekinek: "@Beki_Szöszke_Veress Zayn ruháiban vagyok. Hehe! #neiskérdezd"

Zayn-t a konyhában találtam meg. Úgy látszik, közben ő is átöltözött egy lazább és szárazabb viseletbe.

- Ú, így sokkal jobb. Egyébként biztos nem zavarok? Nincs semmi dolgod? - kérdeztem kissé zavartan.

- Dehogy! Ha nem lennél itt, egyedül lennék, szétunva magam. Ülj csak le. - invitált a pulthoz, ami a konyha közepén helyezkedett el. - Teát, kávét vagy forrócsokit?

- Az angol teát nem bírom, nem kávézok, de egy forrócsoki jól esne, köszönöm.

- Nem szereted az angol teát? - fordult felém kissé döbbenten. - Akkor nem rég lehetsz itt.

- Vagy négy hete.

- Azt hogy? - nézett rám összevont szemöldökkel. - Pedig biztos láttalak már a nyáron.

- Erre már rá is akartam kérdezni. Tényleg itt töltöttem a nyáron egy hetet, de te hol és mikor láttál? - most én voltam a soros a homlokráncolásban.

- Amikor táncoltatok a barátnőiddel a téren. - nézett rám egy sunyi mosollyal.

MI VAN??

- O-ó! - azonnal elöntött a pír, amit egy szélesebb mosollyal díjazott. - Na szép! Az csak azért volt, mert úgy gondoltuk, hogy olyanok látják, akikkel soha nem is fogunk találkozni többet. Csak szórakoztunk egy kicsit.

Ott volt? Ez most komoly? Ööö... oké.

- Tényleg ott voltál? - néztem rá kikerekedett szemekkel.

- Voltunk. - tette elém a forrócsokimat egy bólintás kíséretében.

- Mindenki? - kérdeztem egy kissé félve. Ugye nem?

- Majd nem. Liam és Louis nem voltak velünk, de van videónk rólatok. - mondta nagyon büszkén.

VIDEÓ?? Na neee! És ezért örül annyira a fejének?

- Videó?? Hát Zayn Malik, sikerült igazán zavarba hoznod. 1-0 oda. - s bele kortyoltam a forrócsokiba.

- Megtiszteltetés. - mosolyodott el. A-aa, nekem az, hogy ennyiszer rám mosolyog. Ahh! -Szóval honnan is jöttél? - ült le velem szembe.

- Magyarországról. Magyar vagyok, és még tanulok, de kijöttem Angliába egy évre friss levegőt szívni.

- Magyarország? Az melyik bolygón található? - grimaszolt egyet.

- Idióta! - nevettem el magam. - Ausztria és Románia között terül el, Németországtól lentebb.

- Aha! Vágom. Egyébként aranyos az akcentusod. Erősen amerikai beütése van, de mégse teljesen az. - töprengett el.

- Erősen amerikai beütése van? Hű, még nem kaptam ilyen szép bókot. - néztem rá őszintén. Ééés, köszönöm Istenem! Ez igazán jól esett.

A válasza csak egy gyönyörű mosoly volt. - Egyébként ezt a sok sorozat, film és zenének köszönhetem. Egyszerűen imádom a kiejtésüket. Sajnos a brittel egyáltalán nem így vagyok. Az iGo One Direction-ből is csak azt nem értettem, amit ti mondtatok.

- Ez szíven ütött. - nézett rám, s drámaian a szíve felé nyúlt.

Azt hiszem, ez a mai nap nagyszerű fordulatot vett. Ma este biztos nem fogok tudni elaludni.

- Rágyújtanék. Megvársz vagy velem jössz? - intett a fejével a konyhából nyíló terasz felé.

- Megyek.- és már meg is indultam utána, az üvegfal felé.

-Kérsz? - nyújtotta felém a cigis dobozt.

- Kösz, nem. Csak kivételes alkalmakkor szívok. Tudod, félévente egyszer-kétszer.

- Akkor te nagy megszállottja vagy. - nevetett fel jóízűen.

- Hát látod, igazi láncdohányos vagyok. - mosolyodtam el én is.

- Szóval 17 vagy, nincs barátod, szeretsz táncolni, művészlélek vagy és sokat szoktál beszélni. - foglalta össze a hallottakat a kanapén ülve.

- Igen, és álmomban angolul szoktam beszélni. Legalábbis anyu szerint. - grimaszoltam. Ez igazán megnevettette. 

- Csak angolul? - nevetett még mindig.

- Néha magyarul is. De nem szoktam gyakran dumálni alvás közben.

- Ezt jó tudni. Egyébként hogy...

De nem tudta befejezni, mert a banda többi tagja nagy hangzavarral rontott be a nappaliba.

- Hoppá! - szólalt meg először Louis, amikor észrevették, hogy Zayn barátjuk nincs egyedül. Mi meg nem tudom miért, de felálltunk.

Fogalmam sincs róla mit néztek annyira, mert azért csak nem olyan meglepő egy lány jelenléte. Vagy tévedek? Végig néztem magamon, mire leesett. Zayn ruhái, amik rajtam voltak. Whoops!

- Azt hiszem, nagyon félreértették. - néztem Zayn-re, akit egyáltalán nem zavart ez a kis tény.

- Totálisan. - vigyorodott el beszélgetőtársam.