7. fejezet: Ezt bizony jegelni kell
Niall kijelentésén kissé meglepődtem. Niall Horan azon vitatkozik, hogy egy csapatba kerülhessen velem? Abban a pillanatban nagy boldogság öntött el. Annyi, de annyi lány szeretne ilyen közel kerülni a One Direction-höz, ők meg csak így befogadtak engem.
- Én meg támogatom Niall akaratát! Nem szeretnék pont tőle kikapni, boccs fiúk.
- Oké, oké! Szóval mindenkinek kikötései vannak. - fogta a fejét a már most kifáradt Liam. Szegénynek valóban nem könnyű velünk. Nem szívesen lennék a szép szemű helyében...
- Akkor a szerelmes pár (itt mindenki Niall-re és rám nézett. MI VAN?) az-az Hazza és Louis velem lesznek, a másik két nyávogós pedig Zayn-el. Így mindenkinek megfelel? - nézett ránk az általunk agyilag igen csak lefárasztott Liam. Mindenki heves bólogatással jelezte beleegyezését.
Az elején kicsit bénáztam, de hamar belerázódtam a játékba. Nagyon régen fociztam már, pedig régebben sokat űztem ezt a sportot. Anya egy időben mániákusnak is nézett.
A mi kapunkat Zayn és én felváltva őriztük, míg a másik csapatét Liam és Louis váltogatta. Végre 4-3-al állt nyerésre a csapatunk (egyet én lőttem, ami miatt virul is a fejem), amikor is Harry, Louis és Niall megállapíthatatlan oknál fogva összeütköztek, de elég csúnyán. Ha jól láttam Niall épp Harry-től akarta elcsórni a labdát, amikor is Louis úgy gondolta, egy szép csúszással megmentheti a labdát a szöszkétől. Azzal viszont nem számolt, hogy a göndör és a szöszke lábai összeakadnak, és a csúszása teljesen feldönti őket. Louis végezte legalul, fölötte Harry eléggé összegabalyodva, és rajta Niall.
- Szállj már le rólunk Niall, összenyomsz! Nem kellett volna ebédre az a három szendvicset megenned. - nyögte Louis, majd látványosan el is alélt. Fogadjunk, hogy a sulijában járt drámaórára!
Nagy nehezen sikerült szétbogoznunk őket, és úgy látszott mindenki megúszta sérülések nélkül, csak Lou fájlalta a jobb csuklóját, de Harry megígérte, hogy ad rá majd puszit. Sajnos tévedtünk, mert Harry amint lábra állt, egy fájdalmas ordítás hagyta el a száját, majd visszaesett a földre. O-ó! Nagy O-Ó!
-Mi a baj Hazza? Mi történt? - kérdezte aggódóan Liam sebesült barátjától.
- Azt hiszem... kificamodott a bokám, és ezen BooBear puszija sem segít.
- És most mi lesz? - kapott kétségbeesetten a fejéhez Niall. Teljesen kikészült.
- Vigyük be a kanapéra és majd ott eldöntjük mi legyen. - javasolta Zayn. Liam-el azonnal fel is kapták Harry-t és bevitték. Louis és Niall mellettem totál elfehéredve sétáltak be a házba. Nagyon aggódtak Harry-ért.
Bent mindenki körbe állta a kanapén nyújtózó Harry-t.
- Azt hiszem, ezt jegelnünk kell. - jelentettem ki, mire Niall azonnal reagált is.
- Hozom! - és már ott sem volt. Közben Liam úgy döntött, mentőt hív, biztos ami biztos. A tekintetem megakadt a még mindig falfehér Louison, aki nem bírta levenni tekintetét barátjáról.
- Louis, minden rendben lesz. Csak egy kis ficam, semmi komolyabb. - suttogtam Lou fülébe a nyugtató szavakat, és biztatásképp átöleltem az egyik karommal. Ő csak bólintani tudott.
- Fiúk... nyugi van! Nem kell levágni a lábam. - próbálta elviccelni a dolgot Harry, de nem sikerült oldania a hangulaton akkor sem, ha igaza volt.
A mentők hamar megérkeztek és úgy láttuk jobbnak, ha csak Liam és Louis mennek be a kórházba. Zayn-el hiába hiába nyugtattuk az aggódó Niall-t, ő folyton csak azt ismételgette:
- Az én hibám. Én találtam ki, hogy focizzunk. Az én lábamban esett el.
- Niall, - fordítottam magammal szembe a vállánál fogva a szöszkét. - erről nem te tehetsz. Nem tudhattad előre. Louis becsúszott közétek, elvesztettétek az egyensúlyotokat. Ilyen előfordul, hisz ilyen a foci. Ezt neked kéne a legjobban tudnod.
- És amúgy is, Hazza hamar rendbe jön. Fejezd be az önmarcangolást - pofozgatta meg barátilag Zayn. Azt hiszem, ez megtette a hatását.
- Na gyere, összeütünk valami finomat Zayn-el. - invitáltam a konyhába a szöszkénket. Na ez még inkább megtette a hatását.
Alig 2 óra hossza múlva a kis beteg is megérkezett két kísérőjével. Úgy látszik, végre minden a helyére került, mert Louis és Harry ökörködve jöttek be a házba.
- Úristen! Nagyon fáj? Mit mondtak? Annyira sajnálom! - rohant megölelni Harry-t Niall, akit majdnem le is borított a lábáról.
- Nyugi haver, minden oké. Nem a te hibád volt.
Amíg a négy fiú csoportos ölelést tartottak (tisztára mint a Teletubik), addig Liam elmesélte a kórházban elhangzottakat. Harry megúszta egy enyhe ficammal, amit csak fáslizni kellett, és kapott rá fájdalomcsillapítót. Harry-nek jót tett, hogy a fiúk elterelték a figyelmét a sérüléséről.
Estefele el kellett búcsúznom tőlük, de megbeszéltük, hogy nem sokára újra összehozunk valamit. Harry nagy örömére még puszit is kapott a gödröcskés pofijára, hogy hamarabb gyógyuljon a lába. Bár nem mintha egy arcra puszi meggyógyítaná a kificamodott lábát, de mindegy is az.
Elalvás előtt még küldtem egy privát tweet-et
"@Harry_Styles jobbulást! Remélem, mire legközelebb találkozunk, már versenyt futhatunk."
Valóban, mire újra találkoztam Harry-vel addigra már teljesen rendbe jött. Ez az időszak nekik és nekem is elég zsúfolt volt. Amíg ők koncerteztek szinte megállás nélkül, addig én majdnem mindennap a két "kölkömet" bébiszitteltem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése