6. fejezet: Niall az én pajtim
Úgy utálok arra kelni, hogy a telefonom csörög. Mondjuk én mindenképp utálok felkelni. Ránéztem a képernyőre: Kathlyn, Emily anyukája
- Halló? - szóltam bele reggeli rekedtséggel.
- Szia, itt Emily anyukája. Bocsáss meg, ha felébresztettelek.
- Semmi gond, ideje volt felkelnem (azt se tudtam, mennyi lehet az idő). Miben segíthetek? - nem szabad visszaaludnom, mert akkor azt is elfelejtem, hogy bárki is hívott.
- Vigyázni kéne Emily-re, amíg értekezletet tartok. Olyan 1 órától ráérsz? Elmehetnétek addig a parkba, állatkertbe vagy játszótérre. Nagyon fontos lenne.
- Persze. Akkor egyre ott leszek.
- Köszönöm! Ne késs!
Ez mind szép és jó, de mennyi az idő? A telefonom órája szerint délelőtt 11 múlt pár perccel. Akkor még van másfél órám elkészülni. Szépen "megreggeliztem", elmentem zuhanyozni, felöltöztem és indulhattam is.
Emily-re vigyázni maga a megtestesült álom. Szófogadó, nem hisztizik és mindig tetszenek neki az ötleteim. Mellette újra ovisnak érzem magam. Ráadásul szívesen tanul akár magyar gyermek dalokat is. Alex, a másik bébiszittelendő gyerkőc, szinte Emily ellentéte. Pár órán belül totálisan lefáradok tőle, de ő továbbra is pörög. Őt nem köti le a rajzolás, énekelgetés, szimpla séta a parkban. Igaz Alex két évvel idősebb Emily-nél. Előfordul, hogy egyszerre kettőjükre is kell vigyáznom. Szerencsére ma csak Em-re kellett.
- Máskor jöhet Alex is? - futott utánam Emily, miközben már indultam volna haza.
- Nem tudom. De nem sokára biztos találkoztok. Na menj! - nyomtam egy puszit a buksijára. Imádnivaló egy kislány.
Este a zuhanyzóból kilépve meghallottam a telefonom csörgését. Annyira rohantam, hogy majdnem nyaltam egyet a szobám közepén. Hol van már??
- Bekiiii...! - visítottam szegény barátnőm fülébe. (Már mint telefonon keresztül.) Velem fogja fizettetni a fül-orrgégészeti kezeléseit. Jujj!
- ZAYN RUHÁIBAN?! Beverted a fejed? Mit húzod az agyam a képzelgéseiddel?
- Na és mit kapok, ha igazam van?
- Chh... igazad, persze! HA, még is igazad lenne, elvinnélek egy bevásárlókörútra, amit én fizetnék. - emelte ki a ha szócskát.
- Úgy legyen! Készítsd a zsebpénzed! Na, de mi újság arra?
- Unalom, estem egy hatalmasat görkorival, apa előadta az "- Ebben az évben nagyon sokat kell tanulnod, ezen múlik minden és nyelvvizsgázni is fogsz franciából. Nem lesz lazulás és szórakozás a barátnőiddel" monológját. Majd meglátjuk még ezt... - imádom amikor Beki bármilyen férfit utánoz a hangján. Annyira vicces.
- Akkor minden oké. - nevettem fel jóízűen.
- Figyelj Szasza, mennem kell vacsizni. Vigyázz magadra és íííírj!
- Oki. Puszó!
Már vagy 4 nap eltelt azóta, amióta a fiúkkal találkoztam. Ráadásul minden esőzéskor eszembe jutottak. A "vicces" az, hogy valószínűleg már nem is fogok velük találkozni, és Londonban folyton esik az eső. Azt hiszem, még sokszor eszembe fognak jutni.
Épp Alex-éktól taxiztam haza, amikor kaptam egy sms-t. "A házad előtt várunk. H."
Ekkor Bekivel bevágni egyszerre: WTF?!
Ennek minél hamarabb a végére kell járnom. Gyorsan fizettem a taxisnak és megindultam a házhoz. Előtte egy nagy fekete kocsi állt és pont akkor nyílt ki az ajtaja, amikor odaértem.
- Mondtam már, hogy nem játszunk ilyet! - szállt ki egy határozott mozdulattal hátulról Zayn, majd követte őt Niall, Louis, Harry, majd Liam, aki mellém lépett és megölelt.
- Hali!
- Ööö... Szia! Mi folyik itt? - néztem értetlenül a mellettem ácsorgó Liam-re (legalább két fejjel magasabb nálam).
- Naaa... légyszi már! - könyörgött a három fiú.
- Hagyjatok engem békén. - és megindult felénk az erősen ellenkező Zayn is.
- A fiúk kitaláltak valami értelmetlen játékot és nem hagynak minket békén. - tájékoztatott Liam. Ahha!
- Helló! Bocs, de az idióták is jönni akartak. - ölelt meg futólag Zayn is.
- Hallottuk ám. - méltatlankodott Louis.
- Tudom, ez volt a cél. - vigyorgott pimaszul Zayn a répák barátjára.
Végül mind köszöntek, megölelgettek (egyesek kicsit túlságosan is...). Micsoda ölelgetős egy társaság. Érdekes...
Ott álltunk a ház előtt, de még mindig nem tudtam itt létük okát.
- Szóval? - néztem rájuk jelentőségteljesen. Végül Zayn szólalt meg.
- Szóval beugrottunk érted interjúról jövet.
- Okééé, de át kell öltöznöm és elkéredzkednem.
- Mi ráérünk. - felelte Niall és Harry egyszerre. Ezt hogy csinálják?
Rekord idő alatt (az-az 23 perc) alatt lezuhanyoztam, átöltöztem és sminkeltem. Az idő kissé hűvösebb lett így egy póló, pulcsi, farmer, cipő összeállítás mellett döntöttem. Elég lazára sikerült.
- Látom nem unatkoztok.
Szegény Niallt úgy megijesztettem, hogy azonnal eldőlt. Ú, ez biztos fájhatott. A négy fiú ahelyett, hogy segítettek volna neki, teljesen önkívületi állapotban nevetett.
- Hé, jól vagy? Meg ne szakadjatok a nagy aggódásba!
- Nem terveztük. - nevetett tovább Louis (éljen az összetartás), miközben felsegítettem a vigyorgó szöszit. Biztos nagyon beüthette a fejét, ha ennyire vigyorog.
- Menjünk be a Nando's-ba, légyszí!
- Igen, igen, menjüüünk! - pattogott az éppen éhhalál szélén álló Niall és Harry.
Leparkoltunk a legközelebbi Nando's-nál és kezdetét vette a "ki mit kér" és " ki menjen be" vita. Éljen!
- Harry túl felismerhető, Niall mindig elragadtatja magát, Louis túl hangos, Liam oké, nekem meg nincs kedvem menni. Nessie-ről még nincsenek infóink. - összegezte tudását a nagyon nagyon okos Zayn.
- Akkor menjen Liam és Niall. - jelentette ki Louis, amivel mindenki egyet is értett. Nekem pedig teljesen mindegy volt.
Épp Lou hülyeségein nevettünk, amikor Liam és Niall bevágódtak a járgányba.
- Én nem megyek többet Niall-el a Nando's-ba. Majd nem felvásárolta az egész kajáldát. - panaszolta Liam.
- Ajj, így is ott kellett hagynom a csípős csirkeszárnyaimat. Biztos nagyon árvák.
- Igen Niall, biztos nagyon árvák lehetnek azok a csirkeszárnyak. Majd hívjuk a csirkevédelmiseket. - gúnyolódott Zayn a szöszkével, aki épp lebiggyesztett szájjal meredt maga elé.
- Niall szívem, hidd el, nem fogsz éhen halni nélkülük. - simogattam meg a szomorkás fiú karját, aki hirtelen megölelt. Még csak másodjára találkozunk, mégis nagyon közvetlenek vagyunk egymással. Ő ölelget, én becézgetem és vigasztalom. Érdekes dolgok ezek. A nagy gondolkodásomból Louis és Harry füttyögése ébresztett fel.
- Na nektek csönd legyen! - szóltam rájuk dorgálóan, de nem igazán vették a szívükre, ugyanis fülig ért a szájuk továbbra is.
Miután a fiúknál megkajáztunk és megnéztünk valami gagyi akciófilmet, nem tudtunk magunkkal mit kezdeni. Még Louis a tökéletes ötletgazda és hivatalosan kinevezett mókamester is kifogyott az ötletekből. Épp Harry térdét piszkálgattam, aki megjegyzem nagyon jól szórakozott, amikor Niall elkezdett ugrálni a fotelben, hogy neki van egy jó ötlete.
- Focizzunk!
- Niall, ülj már le a hátsódra vagy én ültetlek le! Senki se fog focizni. - oltotta be Zayn, de én meglöktem a térdét a lábammal.
- Nekem van kedvem. - jelentettem ki vigyorogva.
- Jóóó! - pacsizott le velem a szöszke. - Lou, megígérted még pár napja.
- Akkor ki támogatja Niall ötletét? - állt fel Louis, és összecsapta a tenyereit határozottan. Micsoda irányító szellem lakozik ebben a fiúban.
Zayn-en kívül mindenki feltette a kezét, bár Harry kissé hezitált először.
- Oké. - tette fel a kimaradt tag is a kezét. - De csak, hogy ne rám igaz a "Többség dönt, egység nyal" .
- Kifelééé! - ordította el magát boldogan Niall és kirohant az udvarra a konyhán keresztül. Lassabban, de mi is követtük őt.
- Jajj, gyere már! Csak vidáman! - fogtam meg Zayn csuklóját és elkezdtem magam után húzni. Először kelletlenül, majd mosolyogva követett is. Egy pillanatra megijedtem, hogy talán nem fog neki tetszeni a közvetlen érintésem, de nem láttam ennek semmi jelét, s ez megnyugtatott. Nagyon kellemetlenül éreztem volna magam, ha elrántotta volna a kezét, vagy valami.
Mire kiértünk, a fiúk már a csapatokról diskuráltak.
- Áhh, az nem jó. Én nem lehetek Louis ellen. Ne csináljátok már! - nyavalygott a göndörke.
- De én Nessie-vel akarok egy csapatban lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése