9. fejezet: Köszöntelek az őrültekházában!
- Kérlek ne sírj, nem akartunk így rád pirítani. - simított végig Gaby az arcomon, melyet teljesen benedvesítettek sós könnyeim.
- Leg-legalább Alex-től el-elbúcsúzha-hatok? - hikegtem.
- Miért akarnál elbúcsúzni? Óh, nem akarunk kirúgni. - nyújtott közben egy zsepit Gaby, miközben Charles tovább folytatta - Csak nem szeretnénk, ha még egyszer ez előfordulna. De mint mondtuk, nagyon jó munkát végzel.
- És a fiúk is átjöhetnek, ha szeretnének, ugyanis Alex teljesen oda meg vissza van tőlük. Persze mindezt felhajtás és média nélkül. - sorolta a szabályokat Alex anyukája.
- Szóval nem vagyok kirúgva? - néztem rájuk döbbent és könnyes arccal. Nagyszerű, a szemeim biztos teljesen bepirosodtak és megduzzadtak.
- Természetesen nem. Tehát legközelebb is számítunk rád. És azt hiszem végeztünk is. - zárta le a témát Charles.
- Köszönöm, nagyon köszönöm! Nem fogok csalódást okozni. - hálálkodtam, és már rohantam is haza, hogy minél hamarabb eljussak az edzőteremig, ahol teljesen kiereszthetem a gőzt.
Este 9 körül épp a Peter Pan-t olvastam (Nem kiröhögni! Ez az egyik kedvenc könyvem), amikor megcsörrent a telefonom. De hol is van?
- Na hali! Mi újság? - szóltam bele vidáman. Még mindig nem dolgoztam fel, hogy a One Direction egyik tagja csak úgy felhív. Mindig megmosolyogtatott, amikor rájuk gondoltam.
- Helló királylány! Volt egy kis probléma, de a menedzserünk elintézte.
- Igen láttam a kis problémát. - vágtam rá azonnal - Ki is bőgtem magam rendesen. - vallottam be.
- Te jó ég! Mondd, hogy nem az őrült rajongóink voltak.
- Nyugi, semmi őrült rajongóról sincs szó, csupán Alex szülei. Tartottak egy kisebb előadást, és azt hittem, hogy kifognak rúgni. Mondjuk jogos lett volna, de attól még nagyon megijedtem.
- Szóval nem rúgnak ki.
- Nem. - a fenébe! Most meg a könyvem tűnt el. Mekkora egy szerencsétlenség vagyok.
- Huhh! - engedte ki megnyugodva a levegőt Harry a telefon másik végén. - Egyébként is, kereshetünk neked akár 50 bébiszittelendő gyereket is, ha kell.
- Az kéne még! - nevettem fel, de azért kedves volt tőle.
- Mondd a partit, a partit! - hallottam meg a háttérből.
- Ki van ott veled Hazza? - kérdeztem mosolyogva, ugyanis biztos az egyik fiú az. Egyébként rászoktam Harry becenevének használata, annyit hallottam már a fiúk szájából. És amúgy is tetszik. Mármint a becenév. Félreértés ne essék.
- Szia Nessie! Niall vagyok. - ki lettem hangosítva.
- Hali Niall! Milyen parti?
- Hát az, amire meghívunk. - jelentette ki a szöszke. Még azt is láttam magam előtt, ahogy vigyorog.
- Szóval holnap este megyünk az egyik klubba mind, és örülnénk, ha te is jönnél. Jó lesz. Nagyon, nagyon jó lesz. - mondta Harry a végén igen sejtelmesen.
- Ajjaj! - nevettem fel megint. - Rendben, legyen! - mibe mászok én bele...
- Ezazz!... - és onnantól csak kiabálást hallottam. Most mi van?
Jobbnak láttam kinyomni őket, különben ki tudja meddig várhatnék erre a két lükére.
Szóval holnap parti a fiúkkal. Huhú! És most így aludjak el? Ki kell találnom, mit vegyek fel. Óh, még Eni-től is el kell kéredzkednem. Bár nem igen örülne ő se egy újabb cikknek az újságokban rólam és a fiúkról.
Másnap bevásárlós-főzőcskézős-takarítós napot tartottunk Eni-vel. A jó hír: el vagyok engedveee!
Délután végeztünk, de még hátra volt az edzőterem, majd a készülődés. Higgyétek el, nálam az nem kevés idő. Bár melyik lánynál az? O-ó... mit is vegyek fel?
Végül egy fodrokból álló fekete ruha mellett tettem le voksomat. Úgyis kocsival megyünk, nem fogok megfázni. Azért egy blézer elkél hozzá.
- Na helló-szia mindenkinek!
- Szia! Biztos te vagy Nessie! Nagyon örülök. Danielle. - nyújtotta egy göndörhajú, nagyon csinos lány mosolyogva a kezét.
- Óh, igen. Ha jól tudom te pedig Liam barátnője vagy.
- Igen, jól tudod. - mosolyodott el még jobban. - Gyere, bemutatlak Eleanor-nak. A fiúknak most úgysem vennéd hasznát.
Erre elnevettem magam. Hmm... pont olyan, mint amilyennek Liam leírta.
- Úristen! Imádom a cipellődet.
- A cipellőm köszöni. Egyébként ez az egyik kedvencem. - mosolyodtam el a bók hallatán.
Bementünk a konyhába, ahol egy másik barnahajú lány ült az asztalnál és a telefonját bűvölte. Jöttünkre azonnal felnézett. Igen bájos arccal rendelkezett. Azt hiszem, ő Louis barátnője.
- Szia, Nessie vagyok. Louis barátnője, igaz?
- Igen, Eleanor vagyok. A fiúkra, mint látod, még várni kell.
- Drágám, hol van a póló, amit kikészítettem? Óh, helló Nessie!
- Nem tudom Lou, mivel nem én lakok itt. Talán az egyik fiú eldugta.
- Köszöntelek az őrültekházában! - súgta nekem oda Danielle, és belőlem azonnal kitört a nevetés. Már most szimpatikusak nekem a lányok. Azt hiszem, ez egy nagyszerű éjszaka kezdete.
A fiúkat nagy nehézségek árán tudtuk csak összeszedni. El kéne ide egy felnőtt, de egy rendes és értelmes féle. Niall semmit se talált, Zayn a hajával bajlódott, Liam vasalta ki a fiúk ruháit (nem volt más választása, ugyanis a többiek odadobálták neki a cuccaikat), Louis mint valami kerge nyúl vagy inkább mókus, úgy kutatta azt az említett felsőt, miközben mikor egyik, mikor másik lakótársát gyanúsítgatta, Harry pedig csak szimplán belassult és totyogott. Még hogy a nők készülődnek órákig, hahh!
A többieknek nagyon elnyerte a tetszését a kinézetem, amit szóvá is tettek. Persze azonnal fülig pirultam a sok bóktól. Nessie, az érett paradicsom.
Harry ragaszkodott hozzá, hogy a "szép hölgy" vagyis én belekaroljak. Hiába mondtam, hogy csak a kocsiig megyünk. Szerintem szelektív a hallása a gyereknek.
- O-ó, fotósok! - jelentette ki Liam, amikor az autóink megálltak a klub előtt. Én Liam-el, Danielle-el, és Harry-vel ültem egy kocsiban.
- Nessie, rendben leszel? - kérdezte aggódva Dan.
- Úgysem kerülhetem el, ha folyton veletek mutatkozok, úgy hogy hajrá!
Amint kiléptünk, azonnal elkezdték kattintgatni a fényképezőket, és én belekaroltam Harry-be és Niall-be, hogy még véletlenül se kezdjenek összeboronálni egyik fiúval se.
Rengeteg kérdés záporozott felénk, de mi csak vonultunk tovább, hogy végre beérhessünk az épületbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése